Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
SAS PÉTER: BIRÓ VENCEL PIARISTA TÖRTÉNETÍRÓ HELYE ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI TUDOMÁNYOS ÉLETBEN
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" az 1882. évi Schematismusban megjelent történetével kapcsolatban írt gondos tanulmányodat hálásan köszönöm. Egy szuszra elolvastam. Nagyon érdekelt. És még újra el fogom olvasni. [...] Mély tiszteletem nyilvánításával maradtam tisztelő híved Márton Áron.105 ” 105 Márton Áron levele Biró Vencelnek (Gyulafehérvár, 1962. április 10.) GYFL. ERKSL. VI. 28: Biró Vencel. 106 Kéziratban maradt írását Sas Péter közölte. Lásd Művelődés, 1998. 2. sz. 28-33. 107 Léh István, Catalogus religiosorum Provinciae Hungáriáé Ordinis Scholarum Piarum 1666- 1997. Sajtó alá rend. Koltai András. Bp., 1998. 60. (METEM könyvek 21.) 1961-ben, Balanyi György születése hetvenötödik évfordulóján Balanyi és Kolozsvár címen személyes hangú írással köszöntötte rendi és egyetemi tanártársát, a korszakra jellemző politikai okok miatt a Vékey Károly szerkesztette emlékkönyv csak kéziratos formában készülhetett el.106 1962 tavaszától hosszasan betegeskedett, sokat bajlódott egészségi állapotával. Még abban az esztendőben, december 2-án el is hunyt.107 A Szent Mihály-templomban felállított ravatalánál a kolozsvári tudós kollégák képviseletében Szabó T. Attila, Kristóf György, Jakó Zsigmond, Pataki József, a Babeș-Bolyai tudományegyetem tanárai, valamint Maksay Albert és Imre Lajos, a kolozsvári református teológia professzorai tisztelegtek, élükön rektorukkal, Juhász Istvánnal. A gyászolók, a tisztességtevők nemcsak a fáradhatatlan tanártól, történettudóstól, hanem a még fáradhatatlanabb rendfőnöktől, lelkipásztortól és szerzetestől kellett búcsút vegyenek. A sírnál végzett szertartás után a piarista rend nevében így emlékezett meg róla egykori titkára, Reischel Artúr: „Életének két munkakör adta meg a tartalmát: megbecsülte a múlt értékeit és szerette a jelen vergődő lelkeit. így lett szerény és megértő tartalmas élete folyamán. [...] Mint elöljáró is jóságával, meggyőző erővel és angyali türelmével fegyverezte le az esetleg fellobbanó indulatokat. Nem parancsolt, hanem kért, nem döntött, hanem meggyőzött, és higgadt, nyugodt fellépésével, emberi érzékenységeket kímélő fellépésével meg tudta védeni a reá bízott lelkeket. Nem féltette a tekintélyét, erőszakos megnyilatkozásokkal nem akart feltétlen engedelmességet a maga számára biztosítani, de az egyéniségéből elősugárzó lelki erő és nemesség csorbítatlan tekintélyt adott neki. Atya volt mindenek 44
