Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

MEGEMLÉKEZÉSEK - Karácsonyi János tiszteleti tag (1858–1929) emlékezete

MEGEMLÉKEZÉSEK munkához látva, sok levéltárt bejárt, „miként tomboló zivatar után a kárvallott gazda szét dúlt házának darabjaiért messze földre kénytelen menni”. A munka azután egészen úján elkészült. Üj adatok, levéltári kutatások alap­ján írt nagy mű. Éles kritikus főnek, fáradhatatlan kutatónak és alapos törté­net-ismerőnek egyik legbecsesebb munkája. A legjobb vármegyei monográfiák közé tartozik és a monográfusok előtt követendő például áll. (Századok, 1899. 460-463.) A magyar nemzetségek történetében éles kritikájával azt a tekintélyes épü­letet emelte fel, amelyen belül az ősi magyar társadalom előkelőségeivel talál­kozunk. XI-XIV. századi okleveleink egy nemzetséghez számítják a családokat, amelyek egy közös őstől származtak és egyidőben több ágon éltek. A nemzetség több vérrokon családnak gyűjtőneve, amellyel más rokonsági családoktól meg­különböztették. E műben a szigorú kritikus vizsgaszemével, boncoló, összeha­sonlító és megkülönböztető értelmével, szigorú és mélyreható ítéletével találko­zunk. Mondák és regék ködfátyolként oszlanak szét s tűnnek el szemünk elől. A krónikák megbízhatatlan állításai az oklevelek nyilatkozata előtt semmisülnek meg. Amit gyanús szemmel néztünk, nem egyszer az oklevelek által nyer erő­ben. E munka sok valószínűtlenségét küszöböl ki a tudomány tárházából, még többet igazít, pótol, megvilágosít. A rengeteg anyagban el nem téved, hanem utat nyitott, világosságot teremtett. Az a józan természetes érzék, amellyel Ka­rácsonyi a magyar nemzet életét vizsgálja, biztos és hű kísérője és tudományos sikereinek nem utolsó tényezője. (Kath. Szemle, 1901. 471., 1902. 281.) Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig című munka a M. T. Akadémiától jutalmazott pályamű. Sok utánjárással, utazgatással készült s a szent Ferencrendiek munkás életét feltáró könyv. A rend igénytelensége mi­att gyorsan terjedt, főleg a városi szegényeket neveli. A rendtagok legnagyobb része kézműves volt. Hányódásaik, az építészet, művészet terén szerzett érde­meink állanak elénk e műben, amely írójának a megbecsülés újabb megnyilat­kozásait szerezte meg. A kereszténység és tudományos világ számára ajándék, amely égető szükséget szüntet meg. Már sokan kísérleteztek e feladat megol­dásával, de csak Karácsonyi tudott vele megbirkózni, akinek gondviselésszerű munkabírását s kivételes memóriával társult kritikailag kutató tehetségét csak bámulnunk lehet. (Kath. Szemle, 1924. 50.) 447

Next

/
Thumbnails
Contents