Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Báthory Kristóf temetése
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK akár azzal, hogy a rágalmazók beszédét megvetette, akár azzal, hogy ellenségeit nem fegyverrel, hanem jótéteményekkel szerelte le? Szerénysége pedig annyira hihetetlen, hogy úgy tűnt fel, mintha tekintélyéről megfeledkeznék. A gyászbeszédek után dicsőítő versek mondása következett, amelyeket a jezsuita atyák adtak elő a fejedelem tisztességére. Az udvari pompa és gyász szemléltetésére szolgál a gyászmise, a requiem, amelyet Báthory István a halál évében 1581-ben, Lengyelországban, a vilnai székesegyházban mondatott. Ügy történt minden, mint temetéskor szokás. Ravatalt állítottak fel és a temetési szertartásokat is elvégezték. A királyi lakás falait, padjait, asztalait, fekete posztóval vonták be, ugyancsak feketével vonták be a templom falait is azon a részen, ahol a koporsó állott. Körülötte betakarták a padokat, a padlót, valamint a vánkosokat. Száznyolc öl selyemmel vonták be a ravatalt (egy öl majdnem 3 méter.) A vánkost, amelyre a koronát helyezték, szövettel takarták be, úgyszintén a koporsó tetején álló keresztet, buzogányt, koronát. Morva, cseh, lengyel fekete posztóból az egész udvart felöltöztették. A tisztviselők, apródok, komornyikok, káplánok, zenészek (karmester, éneklő fiúk, kürtösök, dobosok), a „művészek” (patikus, sebész, magyar sütő, sátormester, mosó, óramester), iparosok, az istállók személyzete, száz szegény, mind fekete posztóruhát kaptak. Feketével terítették be a király lovainak nyergét, sőt vadászkutyáinak is három öl posztó jutott. A királynak, Báthory Boldizsárnak, az előkelő udvari embereknek is fekete ruhát készítettek, amelybe a gyászmisére öltözködtek. A szegénységnek a gyászruhája csuklyás volt, ugyanúgy a negyven udvari emberé is, akik nagyobb fajta gyászgyertyával a ravatal két oldalánál állottak. A ravatalon hihetetlen számban égtek a gyertyák. A fejnél négy nagy, a párkányzaton négyszáz kisebb. A csuklyás szegények kezében is gyertyák valának. A költség háromezer forinton felül emelkedett. Nagy pénz olyankor, amikor egy százados havi fizetése 12-16-20 forint volt. A temetés befejezése a Kristóf fejedelem sírján elhelyezett emlékmű felállítása volt. Kristóf fejedelem sírba tétele óta több, mint háromszázötven év telt el. E hosszú idő alatt megsemmisült az emlékmű a felette álló templommal együtt. 407
