Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Báthory Kristóf temetése
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" Hatéves uralkodása végén megérte azt az örömet, hogy halála esetére fiát, Zsigmondot az ország 1581 május havában utódjává választotta. A választás után visszament székhelyére. A fejedelmek itt a püspöki udvarban laktak, közvetlenül a székesegyház mellett, vastag falú, erős épületben. Mintegy fejedelmi hatalma jelképéül, uralkodói szeme magasból tekintett országában széjjel. Betegen tért vissza. Felesége, Bocskay Erzsébet, ugyanez év elején halt meg. Zsigmond fia még csak gyermekkorát élte. Kristóf fejedelem tehát méltán esett gondokba, amikor a jövőre gondolt. Hosszasan, könnyes szemekkel nézte fiát. Majd halála esetére annak gondozását továbbra is nevelőjére, Leleszi János jezsuita atyára bízta, a világi dolgokban meg a vezetést Gálfi János kezébe adta. Ügy érezte, hogy az életből nem sok van már neki hátra. A kis időt tehát teljesen magára akarta fordítani. Leleszi atyát szorosan magához ölelte, és kérte, hogy ne hagyja el őt haláláig. A páter ezt készségesen megígérte, és a beteget elsősorban is meggyóntatta. Ezzel kezdetét vette a fejedelem háromnapos lelki gyakorlata. Megegyezett Leleszivel, hogy mostantól fogva csak lelkiekkel foglalkozik. Az előkelők beküldték hozzá gyermekeit, de már nem szólt hozzájuk. Bíztatta gyóntatóját, hogy csak a lelkieknél maradjanak. Szent iratok olvasásával, azok magyarázásával töltötték az időt. Mihelyt Leleszi ezekben szünetet tartott, a fejedelem azonnal maga fogott hangos imádságba. Igen választékos könyörgéssel, zsoltárok ismételgetésével ájtatoskodott. Legszívesebben e zsoltárt ismételgette: Te benned bíztam, Uram... így tartott ez három nap és három éjjel. A vége felé a fejedelem már annyira elbágyadt, hogy Leleszi őt gyakran költögette, kívánsága szerint halála percéig a vallásos gondolatokban akarván őt megtartani. Mikor a fejedelem már beszélőerejét is elvesztette, csak a szája mozgott órákon keresztül, és halála pillanatáig mondogatta: Uram, kezeidbe ajánlom telkemet. Május 27-én halt meg. Vallásos gondolatokba mélyedve halt meg tehát, ahogy az életből távozott utóbb Báthory István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György fejedelem. Viselkedésükkel a megnyugvás örök példáját hagyták maguk után. A vezető emberek nem gondolták, hogy a fejedelem halála ennyire közel áll. Tíz nap telt el ugyanis csak a székhelyére érkezés óta. Az ismétlődött meg tehát, ami János Zsigmond fejedelem halálakor is megtörtént: a halált most is 402
