Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szalmasüveg a nyelveskedő fején

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK"

Érthető tehát, hogy a gyanúsítás tengerének hullámain egyik-másik ember könnyen másokat felülmúló magasságra emelkedett. Ilyen volt homoródszentmártoni Biró Bálint udvarhelyszéki nemes székely. Rákapott a megszólásokra és „az egész székely nemzet gyalázatjára” becsületes emberek ellen egynéhány ízben „mocskos nyelveskedését” bántó módon megmutatta. A szék a sértést, a perpatvart, köztünk maradjon mondással még elszenvedte, de Biró Bálint erre lóra kapott, „elbizakodottságában már Bethlen Gergely fejedelmi tanácsos ellen is gyalázó szókat mondani merészkedett.” Rendkívül való dolgok emlegetésével ennek rossz hírét költötte.

Tanácsosának, miniszterének gyalázásán maga a fejedelem is haragra lobbant. Amikor tehát Erdély rendjei 1687-ben országgyűlésre összeültek, a javaslatokban, amelyekkel a fejedelem az országgyűlés tanácskozásának menetét irányítani szokta, a nyelveskedés számonkérését az elintézendő ügyek közé sorozta.

A megbántott fejedelem a gyalázkodást az egész tanács becstelenségének vette. A fejedelem üzenetére az országgyűlés is felzúdult és a megbántódás terhét megosztva, magát is megbántottnak nyilvánította. Erre a nemes székely nemzet is, nehogy homlokára a bűnössel egyetértés bélyege üttessék, azt kívánta, hogy eddig tett nyelveskedéséért is érdeme szerint meglakolván, a nemzet az effélékből származható gyanú alól felszabaduljon.

Ekképpen mindenki felzúdulván, a büntetés kimondása az országgyűlésre hárult. Az országgyűlés csak nagyon fontos esetekben szokott ítélkezni. A fejedelem tehát azzal, hogy panaszával egyenesen idefordult, jelezte, hogy a vétket súlyosnak tartja.

Az országgyűlés eleinte az ilyen esetekben szokásos, szigorú megtorlás kiszabásáról gondolkozott, de azután „bizonyos tekintetre nézve” megenyhült, és e hangulatban ítélkezett: „Most mentest szalmasüveg tétetvén fejében, ezen gyűlés alkalmatosságával az egész ország hallatára Bethlen Gergely atyánkfia ellen tett diffamatioit reclamálja (visszavonja) reclamálván, onnét vitessék a piacra és ott is hasonlóképpen reclamálván, a perengér alatt levonatván, megverettessék.”

Ez még nem volt elég. Mivel Udvarhelyszéken is hasonlóképpen nyelveskedett, azt kívánták, hogy ott is tegyen elégtételt. Az országgyűlés tehát kimondta, 392