Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Tilos a dohányzás!
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK Miután János Zsigmond a fejedelemséget néhány évre elhagyni kényszerült, és az ország Ferdinánd császár-király kezére került, ő a pénzügyi helyzet megállapítására megbízottakat küldött az országba (1552). Ezek egyikéről, Bornemisza Pál püspökről mondják, hogy ő hozott be először dohányt. Kemény Zsigmondnak Gyulai Pál című történeti regényében olvassuk, hogy Báthory Zsigmond fejedelem (1598-ig) a Tabago szigetről hozott növény új kéjeinek élvezetével élt. A forrásokból dolgozó regényíró alkalmasint merítette ezt valahonnan. Kakas Istvánt, valószínűleg városunk szülöttét, Rudolf császár-király, akkor a fejedelemség ura, Perzsiába küldötte követségbe. Perzsiának a Kaszpi-tenger déli partján fekvő részébe el is jutott, de az út fáradalmaitól és a betegségtől letörve, ott megrekedt. A perzsák őt és nyolc társát feketekávéval, serbettel és dohánnyal iparkodtak gyógyítani. A feketekávéról ugyanis azt tartották, hogy az elűzi a melankóliát és felvidít, a serbetet és dohányt meg enyhítőnek szánták. A perzsák a dohány füstjét hosszú szárakon, vízen át szívták fel. Kakas és társai azonban ez izgatószereket nem szerették. Nyilvánvaló tehát, hogy otthon nem dohányoztak. Hosszú időn keresztül nincs is semmi nyoma, hogy a fejedelemségben a dohányzás szokásban lett volna. A legközelebbi adatok Apafi Mihály fejedelem korából kerülnek elő, de ekkor már tömegesebben. A dohányzás tehát ekkorra már lábra kapott, éspedig olyan erős mértékben, hogy maga az országgyűlés lépett fel ellene. Az 1670 december havában tartott országgyűlés a dohányzás kárait állapította meg, és ezek miatt hozott ellene határozatokat. (E. 0. E. XVIII.) Nyilván van - mondotta a gyűlés -, hogy a tubák (dohány) alkalmatosságával minemű romlás követte az ország némely fiát, és másképpen is az országnak sok pénzét emésztették meg a dohánnyal kereskedők. Elhatározza tehát, hogy ezután az országba senki dohányt be ne hozzon. Akinek még dohánya van, azt a gyűlés befejezése után már csak tizenöt napig árulhatja. A gyűlés az ellenszegülőkre büntetést is szabott. Eszerint, aki ezután hozna be, attól a dohányt a helyi tisztek (hivatalos emberek) a határvámon (harmincadon), egyéb vámokon, városokban, falukon, a nála lévő egyéb javaival együtt vegyék el, a falun a bíró is elkobozhatja. Akit dohányzáson érnek, ha az nemes ember, büntetésül ötven 383
