Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Erdély XVI–XVII. századi kereskedelmének történetéhez

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK"

vásárlóképességét előmozdította az a rendelkezés, hogy külföldi vásárlásokra jó pénzt vihettek ki olyan időben, amikor ez a külföldi kereskedőrendeknek tilos volt. A szegénység is „maga majorságát s keze munkáját” vásárra vitte. A búzán kívül adott el állatot, gabonát, hüvelyes veteményt, tejterméket, faeszközöket.

A központi hatalom egyes árukat állami kezelésbe vont, azaz egyedárusággá tett (monopólium). így 1578-ban általában a bőr és a viasz, szűr (posztó), ökörbőr, 1649-ben a méz és a viasz monopólium voltát országgyűlési végzés mondotta ki. Az egyedáruságokkal részben bizonyos meghatározott állami kiadások fedezését biztosították, részben pedig a fejedelmi-állami bevételeket kívánták növelni. Az egyedáruság működése felől legalaposabban a méz és a viasz gyűjtésére vonatkozó utasításokból tájékozódhatunk. A termelő csak az állami megbízottaknak adhatta le a mézet, de ezek készpénzzel fizettek. II. Rákóczi György alatt (1649) a tulajdonosnak megengedték, hogy a saját majorságából való mézet és viaszt háza szükségletére a Partiumba harmincadfizetés nélkül kivihesse, vagy onnét behozhassa. Saját használatára mézet és viaszt bárki szabadon vehetett, csak a velük való kereskedés volt tilos, nehogy az állami vásárlásokat megdrágítsák.

Az iparhoz szükséges nyersanyag biztosítása és a drágaság enyhítése céljából bizonyos áruknak az országból való kivitelét a diéta többször megtiltotta. Már 1542-ben méneseket, lovakat, 1549-ben lovat, állatbőrt, 1556-ban barmot, bőrt, sarut nem volt szabad kivinni katonai meggondolásból. A kiviteli tilalmak azután időnként módosultak, illetőleg a tilalmazott áruk szaporodtak. 1556 körül a búza, 1577-ben a juh kivitele tilos, 1578-ban a berbécsé, juhé, kecskéé, s hogy míves emberek ne panaszkodjanak a drágaság miatt, a bőré is. 1581-ben a só, a kender, 1589-ben a vadbőr, 1598-ban a barom, 1607-ben a szűrposztónak végszámra való kivitelét tiltották el. 1609-ben a nyest-, és a rókabőr, 1622-ben a salétrom, 1627-ben a vas, 1633-ban a kéneső, 1649-ben a ló, 1673-ban a hazai posztó, csizma, saru került tilalom alá.

Az egyedáruság a belső kereskedésre is kiterjedt, a kiviteli tilalom pedig a külkereskedelmet érintette, ezért életbe léptetése az érdekeltek körében vegyes érzéseket váltott ki. Minthogy a kivitel fő cikke az élőállat és mezőgazdasági termény volt, ebben az irányban főleg a nemesség mutatkozott érdekeltnek. Amikor 1631-ben I. Rákóczi György az egyedáruságot a mézre, szűrposztóra is 330