Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Erdélyre gyakorolt közművelődési hatások a XVII. század második felében az ingóság-összeírások tükrében
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" közigazgatásba, hanem mint külön országrészt Bécsből kormányozták. Az oda vezető út megrövidült, mivel nem kellett az egész Felvidéket az utazóknak megjárniok. Az Erdélybe bevezetett postakocsi ugyanis Debrecenen át rövidebb úton vitte fel az utasokat. Ilyenek meg bőven akadtak. Részben ügyes-bajos dolgaik miatt kellett feljárniok, részben világot látni rándultak fel, vagy az új idők kívánalmainak megfelelő bevásárlásokat tettek. A kor divatja szerint több olyan útinapló íródott, amelyek beszédesen tárják fel a látnivalókat, amelyek közé Bécsben az egyszerűbb életmódhoz szokott erdélyiek kerültek. Nyugati szokásokat figyeltek meg, élénkebb időtöltést, kényelmesebb lakásberendezéseket, nagyszámú építkezéseket ismertek meg. A következő lépés már a saját sorsukkal való összehasonlítás és a fényűző életnek utánzása lett. Az új szokások a gazdagabbak, sőt részben a szegényebbek életébe is beszivárogtak. Az erdélyi egyszerűbb életmód folytonosságában ezzel bizonyos törés következett be. A természetes fejlődés rovására tömeges újítás zavarta meg az eddigi életmenetet. A változást a nyugati műveltség térhódításának is lehetne felfogni, ha a hatás nem járt volna káros következményekkel. A most bekövetkezett rangemelésekkel azonban nagyobb lett a különbség ember és ember között, a főnemességnek nagy költekezésekkel járó eladósodása a jobbágyság nagyobb megterhelését vonta maga után. A német tisztviselők beözönlése miatt meg erdélyiek kerültek háttérbe. A kor írói (Apor Péter, Rettegi György, Cserei Mihály) élénken szemléltetik azt a befolyást, amely alá főleg a magasabb társadalmi osztályúak kerültek. Megállapítható azonban az is, hogy az új idők a népi művelődés természetes folyamatát nem tudták veszélyeztetni. 2. A XVII. század második fele, amelyre jelen tanulmány szorítkozik, Apafi fejedelem uralkodási idején túlmenőleg még egy évtizedet foglal magában. A letűnt török világ után tehát erőteljesebb nyugati hatás megindulását tárja elénk. A sokágú és széles mederben folyó közművelődési beáramlás rendszeres ismertetése mindenesetre szélesebb kifejtést igényelne, de az ingóság-összeírásokra, mint forrásokra szorított tanulmány a kor társadalmi életéhez inkább csak adatokat kíván szolgáltatni. 294
