Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Az erdélyi udvarház gazdasági szerepe a XVII. század második felében
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" kecei tömlöcében egy madéfalvi ember ült négy fiával. Szökés miatt kerültek oda. E földesúri bíróság, azaz úriszék mint törvényes bíróság működött. Ennek megfelelően bizonyos korlátok között mozgott, és attól magasabb bírósághoz lehetett fellebbezni. Eljárásaiban az állami bírósággal is kapcsolatot tartott fenn, így Teleki Mihály egy jobbágynak kihez tartozását illetőleg feleségéhez, Veér Judithoz, vallató parancsot küldött. Ö maga szeretné vallatni - írta -, ha azonban a felesége nem akarja őt bevárni, akkor a vármegye tisztjével vallattassa.55 55 Teleki Mihály levelezése, IV. 10. 56 Bethlen Miklós i. m. I. 162-4. 57 Teleki Mihály levelezése. II. 100. 58 Szék. Oki. VI. 350. 352. A büntetés nemei, amelyekkel a földesúr a jobbágyot sújtotta, az elfogatáson és az elzáráson kívül, kalodába helyezés, pálcázás, lapáttal való ütés, oszlophoz azaz pellengérhez való kötés. Bethlen Miklós saját haragos indulatát fejtegetve, azt írja, hogy ő a maga jobbágyait mód nélkül nem verette, igen nagy vétkéért is ritkán sújtottá 24 lapátütéssel vagy 100 pálcával. Egyik nagy kárt tevő szolgája 3 hónapi rabsággal és 300 pálcával, természetesen részletekben büntetve, megmenekedett.56 Egy-egy forrás ijesztgetésül felakasztást is helyez kilátásba. Ilyennel fenyegette meg Teleki Mihály szökésre kész jobbágyát.57 Petki János udvarbírájának adott utasításában ilyeneket olvasunk: a csépelt gabonáról számot adjon, ha hamar megfúlni nem akar. Ha a gabona összegyűjtésére nem ügyel, fejével fizet. El ne hitesse magával, hogy mert jobbágy, nem bántják, mivel jobb egy jobbágynak például meghalni, mintsem neki annyi kárt vallani.58 A földesuraknak volt pallosjoguk is (ius gladii). E jogot az udvarház előtt felállított oszlopon kerék, ráfektetett pallossal jelképezte. Ez oszlopok az 1848- as időktől eltűntek, de egy-kettő azután is huzamosabb ideig fennmaradt, pl. Keresden, Marosszentgyörgyön. Tény azonban, hogy ez idő szerint a történelem Erdélyben gyakorolt pallosjog alkalmazására nem tud esetet. A súlyosabb vétségeket ugyanis a magasabb bíróság felülvizsgálta és az ítélkezett. Gonosztevők, tolvajok büntetésére a falvak határában akasztófát állítottak fel. Ilyen akasztófahelyeket a dűlő vagy határjelző nevek között az urbáriumok többször említenek. E büntetést azonban a hatóság alkalmazta. Akasztófa járt 282
