Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Az erdélyi udvarház gazdasági szerepe a XVII. század második felében
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK tő erdélyi életmód feladását egyöntetűen panaszolják.1 1 Biró Vencel: Történeti rajzok. Kolozsvár, 1940. 89-97. Ez életmódváltozás sokba is került. A költségek fedezésére tehát új jövedelmi források voltak szükségesek. A kincstári (fiscus) birtokok már eddig is jórészt magánkézre jutottak. Ezekhez most a nagybirtokos nemesség, főleg erdőirtások révén, nagymértékben fokozta a saját kezelésében tartott, azaz majorkodási földek (allodiatura) számát. Emiatt meg a robot nagyobbodott, s vele a jobbágyság vállaira nagyobb súly nehezedett. A század végén a német rendszerű állami gazdálkodás bevezetése is fokozta a lakosság terhét. A felemelt adó is súlyosan érintette a jobbágyságot, úgyhogy a XVII. századbeli helyzetéhez képest sokkal rosszabb viszonyok közé került. A XVII. század második fele tehát, amely időszakra jelen tanulmány kiterjed, az erdélyi gazdálkodást az udvarház enemű beállítottságának keretében, még a maga eredetiségében tárja elénk annak előnyeivel és hátrányaival együtt. A tiszta képnyújtást megkönnyíti, hogy a jobbágysorsba süllyesztett székely harmadik rend megmozdulásán kívül, a századon át nem volt szervezett jobbágyfelkelés Erdélyben. Az enémű vizsgálódást elősegíti, hogy a kérdés tanulmányozásához tekintélyes egykorú forrásanyag kínálkozik. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárában ugyanis több birtokról jobbágyösszeírás, ún. urbárium található. Ez összeírások magukban foglalj ák a jobbágyság szolgáltatásait is. A megfigyelésre, többek között, Apor István kincstartó urbáriuma különösen alkalmas. Neki ugyanis, mint Erdély egyik leggazdagabb nagybirtokosának, Csíktól kezdve Udvarhely, Háromszék, Küküllő, Torda, Kolozs, Doboka, Belső-Szolnok, Fejér és Szeben vármegyében voltak birtokai. Urbáriumából is kitűnik, hogy a nagybirtokos egy-egy vidék helységeit, amelyekben ti. neki földjei voltak, gazdasági vezetés tekintetében központi helyekhez csatolta. Ilyen helyeken a gazdálkodást a birtokos megbízottja: egy-egy udvarbíró gyakorolta. Az udvarbíró elnevezés már magában az udvarházra utal, amennyiben e gazdasági kerületekben mindenhol volt udvarház, vagy legalábbis major. Ily módon a nagybirtok könnyebb kezelés céljából mintegy középbirtokokra oszlott, amelyek szerves összefüggésben maradtak a nagybirtokos állandó 249
