Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Az erdélyi magyar történetírás feladatai
TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK E falumonográfiák megírásánál a történeti anyag összegyűjtése lesz a legnehezebb feladat olyan okok miatt, amelyek egyben az erdélyi magyar történetírásnak is megfejtésre váró kérdései. Kik írjanak, miből dolgozzanak, és hogyan adják ki műveiket? Ezek azok a kérdések, amelyek felkiáltójel gyanánt azonnal reánk merednek. Ebben a pénztelen világban, amikor tudományos író kiképzése, foglalkoztatása, tudományos könyvek megjelentetése és eladása oly nehéz, hol lehet kivezető utat találni? A válaszadásban a kiindulás az, hogy tudományos irodalom talpra állítását csak magukra hagyott egyes emberek munkájától várni nem lehet. Kedvezőbb körülmények között sem lehetett. A tudományért mindig áldozatot hozott az író, aki idejét, erejét, szorgalmát, tudását adta hozzá. Áldozatot hozott az intézmény, testület, ritkábban gazdag magános, amikor az írót segítette és könyvét nyilvánosságra hozta. A fellendítést most is elsősorban testületektől, intézményektől lehet várni. Az intézmények között első helyen mindenki az egyházi intézményekre gondol, mivel jelenünkben ezek a legerősebbek és legállandóbbak. Bármenynyire is nehéz anyagi helyzetben vannak, mégis a segítség forrását elsősorban tőlük reméljük. Erre vonatkozólag szabadjon nehány elgondolásra a figyelmet felhívnom. Az alaphiány az, hogy kevés a történelemmel, általában a tudományos irodalommal foglalkozó író. Elsősorban tehát e bajon kellene segíteni. Mindegyik egyház a papképzésre nagy gondot fordít. Sokan tanulnak külföldi egyetemeken, mások az erdélyi papnevelőkben nyernek alapos képzést. A külföldön végzők jelentékeny számban teológiai tanári székbe kerülnek, kisebbségi helyzetünkben mintegy egyetemi katedrákra. Ha e tiszteletreméltó tanárok a papképzéssel kapcsolatos teendőiken kívül másirányú feladatokkal nem lesznek elhalmozva, mindig elsősorban lesznek hivatva arra, hogy világlátottságuk és nyelvismeretük révén a történelemben és általában a tudományos irodalomban nagyobb szabásút teremtsenek. Erkölcsi felfogásuk, nemzeti érzésük őket helyezi előtérbe. A középiskolai tanárok között is lelkes tudománypártolók találkoznak. Ha ezek bár egy-egy évi tanulmányi szabadságot kapnának, amely időben, fizetésüket megtartva, akár lakóhelyükön, akár másutt a könyvtárban, valamely hasz227
