Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Vay Kata, Teleki Pálné mint nevelő (1864–1868)

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK"

A hadbavonulás azonban pár évvel eltolódott. Az uralkodó egyelőre nem kívánta több magyar ezred felállítását. Teleki Ádám készségét kedvesen vette, de felhasználását más időre halasztotta. Erre Ádám a királynőtől búcsút vett és elhagyta Bécset.22

22 Nogell István Vay Katának 1741. november 2., 5. Pozsony

23 Vay Kata fiához 1744. április 13. Igenpataka, május 3. Lóna.

24 U. az u. annak 1744. június 10. Perecsen.

Három év múlva, 1744-ben, Ádám nagyszabású előkészületei ismét aggodalomba ejtették az anyát. Az előkészületek miatt eladósodott, s erről széltében-hosszában beszéltek, hamvas fazeka se maradna meg, ha adósságát kifizetné, mondogatták. Erre Vay Kata anyai hatalmával intette és parancsolta, hogy egy poltúrát se fordítson másra, mint adóssága kifizetésére. Közben igyekezett, hogy fia kedvét a hadbakészülődéstől elvegye. Ha katonáskodását akarták volna, nem tartották volna függőben, - írta fiának.23

„Én édes kedves fiam - írta Bécsbe az aggódó anya -, amint születésedtül fogva az én rájam gondot viselő édes jó Istenemre bíztalak, úgy most is azon jó Atyámnak gondviselő édes szárnyi alá ajánlak, kérlek is édes fiam, hogy legyen minden dolgod az Űr Istennek segítségül való hívásával, kezdve mindent jól meg, hogy édes fiam, az ami jobb, azt válasszad, semmiben a hirtelenkedés és a felettébb való dolog nem jó. Ezt én mint érted gyötrődő édes anyád úgy írom, aki azt akarom, hogy minden dolgod úgy folyna, az mely mind Isten s mind ember előtt kedves volna.”24

Fia leveléből látja - úgymond -, hogy régi szándékát le nem tette, hanem talán egész tökéletességre vitte. Hanyatló életének örök gyötrelmét előre látván, írta: „Kívánom, hogy adjon Isten neked értelmet, hogy igazán tudjad megadni, ami az Istené az Istennek, ami a királyé a királynak. Adjon neked olyan bölcs szívet, hogy tudjad úgy a magad dolgodat igazgatni, hogy árvának, özvegynek és a föld szegényének kiáltása irántad Isten eleiben ne menjen. Felfuvalkodott, nagyravágyó ne légy; ha magad nemzetednek használhatsz, el ne mulasszad, tégy jót mindenekkel, amíg lehet. De mindennek az a feje, hogy az Istent féljed, az ő útjaiban tökéletes szívvel járj. Az igaz, hogy kívánom vala azt, hogy az én porrá való tetemimet életben megmaradott részeket gyermekim takarítjátok vala el, de ha az Űr Isten másképpen végezte, azon is meg kell nyugodnom.

212