Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Világnézetek harca – kétszázötven évvel ezelőtt
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" keresztény kultúra századokra kiható hátráltatása ma is keserű érzései és emlékei azoknak a népeknek, melyeknek földjén a török a lábát hajdan huzamosabb időre megvetette. Akkor a török hatalom Európa nagy területére nehezedett rá. A kitört jajkiáltás sarkallta azután a nemzeteket arra, hogy testvéreiknek segítségére siessenek. A nyugati nemzetek is, amelyeket a töröknek bécsi előnyomulása felrázott, elérkezettnek látták az időt a török világnézet elhatárolására. A veszedelem elhárításában politikailag XI. Ince pápa vezetett. A kereszténység közösségi érzésének felkeltése, a nemzetek egy táborba hozása, szövetségbe vonása, a hadjárat anyagi támogatása ugyanis elsősorban az ő érdeme. A francia királyt, XIV. Lajost rávette, hogy Lipót császárral hosszú fegyverszünetet kössön. Lipót és Sobieski János lengyel király között 1683-ban szövetkezést teremtett. E szövetség értelmében a Bécs felmentésére induló lengyel sereget pénzzel látta el. A szövetségbe 1684-ben Velence az ő biztatására állott be. Diplomatái, akik az orosz cárt is megnyerték a közös ügynek, e célból még Perzsiában is kísérletet tettek. A pápa vette rá Lipót császárt, hogy Buda elfoglalását tűzze ki legközelebbi feladatul. A német katonaságot pénzzel segítette, követeinek a háború folytatása érdekében mindenfelé lázas tevékenységet szabott ki. A háború költségeire háromszázezer forintot küldött, és megengedte, hogy azok fedezésére az egyházi jövedelmek egy részét is felhasználhassák. Nem csoda tehát, hogy nevének emlékezetére a hálás magyarok most Budán szobrot állítottak. Valóban kitartás kellett ahhoz, hogy a széthúzó véleményeket egyeztetni lehessen. A német-francia viszálykodás, az idő előtt történhető török békekötés, a német haditanács nézeteltérése, a lassú elhatározások jogos aggodalmakat kelthettek mindenkiben, akinek szíve a kereszténység ügyéért lángolt. A vár ostroma a keresztes háborúk hangulatát keltette. A németeké a dicsőség oroszlánrésze, de kisebb számban több országból voltak ott résztvevők, főleg urak. A magyar sereg körülbelül tizenötezer emberből állott. A megjelent előkelőségek miatt a tömeg a lovagsereg jellegét tükröztette vissza. A nemes vetekedés mellett, amely a soknyelvű táborban előállott, lovagokhoz illő bátorságra és ügyességre is szükség volt. Az ellenfél halálig menő 194
