Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Erdélyi hűség mindhalálig. Kathonay Mihály kolozsvári főbíró esete
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" hónya alatt, egy igen hitván fekete sáras csizma reá szegezett sarkantyúval, egy igen hitván kalap a fejiben.” (Szamosközy) Azonnal a bíró házába ment, amelynek kapuját a városi rend szerint már bezárták. Zörgetett a kapun, mire a főbíró, aki érkezését már várta, azt kinyitotta. A fejedelem és a főbíró egymás nyakába borultak. Történelmi pillanat! A büszke Báthoryak tagja, Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem unokaöccse, Báthory Kristóf fejedelem fia és az egyszerű ötvösmester! A demokrácia helyzet szülte, őszinte megnyilatkozása. De egyben „végzetes találkozás mindkettőre - Kolozsvárra és Erdélyre nézve. Egymás látása feletti örvendezésök a nyomorok hosszú láncolatának kezdőszeme, a szenvedések egész tengerének első vészmoraj a” (Jakab Elek). A fejedelem a bírónál vacsorázott. Ki tudja, mit beszélt egymással a zaklatott lelkű fejedelem és a hűséges főbíró? A tudósítások hiányoznak, de a tettek beszélnek. A fejedelem megérkezett, és minden arra mutat, hogy a visszahelyezésére a főbíró adott irányító gondolatokat. A fejedelem szerint, mint Kolozsvár főbírája nemcsak bemenetelt nyitott, hanem ami nem csekély jelentőségű volt, méltósága és uralma megszerzésében: páratlan ügyességgel és hűséggel, semmi fáradságot és szorgoskodást nem kímélt ügye előmozdításában. A főbíró még az éjjelre összehívta a Tanácsot, amelyben a fejedelem maga is megjelent. A személyes megjelenés varázsa, a Báthory család érdemei, az erdélyiek fejedelemtisztelete csak fokozták a hatást, amelyet a fejedelem panaszos szavai felkeltettek. Egy szívvel melléje állottak, hűségére felesküdtek. Az első vállalkozás tehát sikerült: Kolozsvár meg volt nyerve. A városban tartózkodott éppen Náprágyi Demeter püspök, erdélyi kancellár is, akit Zsigmond fejedelem még ugyanez éjjel pártjára vont. Együtt aztán leveleket írtak mindenfelé, s csatlakozásra hívták fel a párthíveket. De ugyanekkor Kolozsvárott volt a fejedelemasszony: Mária Krisztina is. Útban volt, hogy végképp elhagyja Erdélyt, ahova annyi kellemetlen emlék kötötte. Átaludta vagy talán átvirrasztotta az éjszakát, anélkül, hogy ura visszajöveteléről hallott volna. A főtéren a Kakas-házban lakott, amelynek reneszánsz díszítései leköthették figyelmét, de most bizonyára nem érdekelték. Kora hajnal volt még, amikor a kancellár kíséretében, aki uráról mélyen hallgatott, a Farkas utcába indult, hogy elutazása előtt a jezsuiták templomában imádkozzék. Ami-190
