Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Az erdélyi fejedelmek temetkezése
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL főurak következtek, vagy páncélosán, vagy vitézi jelvényekkel, bottal, karddal. Utánuk helyezkedtek el a főrendek, a vármegyei és városi követek, a tanácsurak és idegen országok követei. Itt vezették a földig gyászlepellel bevont díszlovakat. A fejedelem képviselőjének, a meghalt fejedelem helytartójának helye nem volt meghatározva, a koporsó előtt és után is mehetett. Ezt mindig külön határozták meg. A zenészek - csak rézdobosok vagy trombitások - szintén a koporsó előtt mentek, hol előbbre, hol hátrább a menetben. Majd a koporsó következett. Jobbról-balról katonaság, diákság vagy gyászruhás szegények haladtak. A koporsót székeken, rudakon vagy úgynevezett Szent Mihály lován vitték, és a ravatalra helyezték. A halottat a koporsóval a tanácsurak vagy a nemesek vállára helyezték. A halott után jöttek a családtagok, az özvegy, általában a nők, végül a katonaság. A nők mellett jobbról-balról egy-egy előkelő férfi, aki őket karonfogva vezette. A halottasháznál is, a templomi ravatal körül is jobb felől ültek a férfiak, bal felől a nők. A férfiak oldalán volt felállítva a szószék. A temetési szertartás a halottas háznál kezdődött. A protestánsoknál énekből, beszédből állott. A beszédet az udvari pap tartotta. Utána két méltató beszéd következett: egyiket magyar, a másikat szász ember mondotta. Az utóbbi, hogy jobban megértsék, latin nyelven beszélt. Ugyanez ismétlődött a templomban, ahol a megholtat eltemették. Az ország nevében e két beszédet a katolikus fejedelmek temetésénél is megtartották. A templomi szertartás misével volt egybekötve, amelyet a papság köteles napi imája (breviárium) megfelelő részének elmondása előzött meg. A gyászbeszédek után dicsőítő versek elmondása következett, amelyeket a megholtra rögtönözve készítettek. Az erdélyi temetkezési szokások még a fejedelmekre vonatkozólag is megegyeznek a magyarországi egykorú szokásokkal. Nyilvánvaló, hogy a két országban lakás a közös eredetű hagyományokat mennyire nem szüntette meg. A katolikus temetés befejezéséhez tartozik még a gyászmise, a requiem, amely a temetést rendesen megelőzi, ha ez a templomból történik, vagy követi azt. A requiem amellett, hogy az erdélyi fejedelmi temetéskor az udvar felöltöztetésére enged bepillantást, másrészt a templomi elrendezést is megmutatja. Requiemkor ugyanis ravatalt állítottak fel, és a temetési szertartásokat is 175
