Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Béldi Pál összeesküvése
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" Béldi tehát jól látott, amikor észrevette, hogy sok elégedetlen ember van Erdélyben. Ezeket akarta összegyűjteni. Különösen számított a székelységre, akik közé maga is tartozott, és a szászságra. Demokratikusabb szervezeténél fogva mindkét nemzet érzékenyebb volt jogi tekintetben, mint a magyar nemesség, panasza is mindig több volt. A szervezkedésnek semmi vallási háttere nem volt, erre sem Béldi, sem az udvar sohasem hivatkoztak. Végre is Béldi tettre határozta el magát. Maga mellé gyűjtötte néhány bizalmas hívét, leveleket adott kezökbe, s szeptember 28-án Uzonból kibocsátván őket, olyanokhoz küldötte, akiknek csatlakozását várta. Megüzente nekik, hogy ő kegyelmek serkenjenek fel, a szegény haza megmaradására és javára célozó dolgokban vele értsenek egyet, orvoslásához lássanak hozzá, ne nézzék csak hivalkodó szemmel. Akik csatlakoztak, azok megesküdtek, hogy a haza javára s megmaradására végzendő dolgokban Béldivel egyetértenek. Általánosan megnevezett cél, de megvalósításának főbb eszközei az első perctől fogva ismeretesek. A szervezkedők kiáltvány szerkesztéséről s a portára való küldésről beszéltek. A kiáltványt Erdélynek szánták, a portát pedig céljaikról akarták tájékoztatni. Mindkét gondolat eredeti: Erdélyben eddig magános ember olyan dologban, amely részben a fejedelem ellen is irányult, kiáltványban nem fordult az országhoz, hazafi hazafi ellen a portán orvoslást nem keresett még soha. Béldihez szegődtek Csáky László, Lázár István, Bakó Kristóf, Haller János, a Hármas história szerzője. A vezetők a mozgalom alapelveit írásba foglalták, amelyben a porta engedelme nélkül a magyar bujdosók érdekében külállamokkal, a lengyellel és franciával való szövetkezést, az ős hazafiak mellőzését és üldözését, a választási feltételek be nem tartását említették sérelmek gyanánt. Mindezek orvoslására pedig az erdélyi unió törvényre hivatkoztak. Ügy tettek tehát, mint a magyarországiak tették, amikor az Aranybullára támaszkodtak. De a kettő között nagy volt a különbség. Az Aranybulla a király ellen való fegyveres fellépésre adott jogot, míg a Bethlen Gábor alatt felújított s kifejtett unió törvény éppen a fejedelem kezdeményezésére és kölcsönös védelemre alakult. A törvény éle nem irányulhatott a fejedelem ellen, most pedig Béldiék törekvése közvetve a fejedelmet is érintette. A szövetség megkötése után elhatározó lépések következtek. Siettette a kezdeményezést, hogy eddigi tetteik nem maradtak titokban. Bár senki sem 168
