Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Az erdélyi alkancellária megalakulása Bécsben

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" selők kinevezése ügyében a vicekancellár a király szentesítése nélkül semmit Erdélybe le nem küldhet. Az alkancellár az igazságszolgáltatási és a polgári ügyeket úgy intézi el, hogy az igazság megadassák, ami azért is szükséges, ne­hogy a felség fülei az igazságtalanság miatt terheltessenek. Ezzel a ténnyel a bécsi vicekancellária tényleg az erdélyi kancellária fölé ke­rült, mivel a vicekancellária tanácsa az Erdélyből felkerült ügyeket megtárgyal­ta, azokról véleményt alkotott és a királlyal szentesítette. E rendeletnek azonban annyi haszna mégis volt, hogy a felség nemcsak az erdélyi viszonyokat nem is­merő bécsi miniszterek után indult, hanem az erdélyi kancelláriára is hallgatott. Ennyi munka mellett az alkancellária tagjai méltán elvárhatták, hogy nél­külözésekkel ne kelljen küzdeniök. Pedig elég sanyarúan bántak velük. Állan­dóan panaszkodtak, hogy kicsiny fizetésükből nem tudnak kijönni, azt sem kapják meg rendesen. Amikor panaszaik hallatára fizetésüket a felség felemelte, e pótlást Erdélyből nem kapták meg, vagy két évi járandóságaikból megkaptak egyet. Fizetésükért az erdélyi kincstartót, a guberniumot sokszor ostromolták, de kevés eredménnyel. Ez a körülmény elkeserítette őket és telve voltak panasszal. Már első évük letelte után haza kívánkoztak. A gubernium elégedjék meg szenvedésükkel, hívja őket haza, kérték, hadd legyen másoknak is részük ott való szenvedésük­ben. Kis fizetésüket alamizsnának tartották sok bajaikra, nyughatatlanságaikra, sajátjaikból való költségeikre, hazájukon kívül való létükre nézve. Annál rosszabbul esett nekik, amikor sok bajuk közt Erdélyben még tá­madták is őket és működésüket kifogásolták. Sok kedvtelenséget, szenvedést, háborgatást lenyelve, mondják, a guberniumtól és a hazától, ha mást nem is, de kedvességet nyerhetnének, hogy az nyomorúságuknak és szenvedésüknek szennyét eltörölje. A nélkülözések, kellemetlenségek elviselését enyhítette az a körülmény, hogy nem mindig ugyanazok voltak a kancelláriai hivatalban. 1696. szeptem­ber 6-án Pálfi Ferenc irattáros meghalt. Szép tisztességgel oda temették, ahova a protestáns követeket és más rendeket temetni szokták. A következő évben Szentkereszti referendárius felesége halt meg, három árvát hagyva maga után. 1698-ban Pálfi Ferenc helyett Simon Mihály szerepel, 1700-ban Kálnoky, Szent­kereszti, Simon Mihály, Fiáth János és Hossmann János a kancellária tagjai. 164

Next

/
Thumbnails
Contents