Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Az erdélyi alkancellária megalakulása Bécsben
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" ri kancelláriai titkár előtt letette a hivatalos esküt, a többieknek csak a vicekancellár lakásán kellett letenniök. 13-án Weissenberg a vicekancellár szállására vitte az utasítást, és a következő napon a többiek is esküt tettek. Most már aztán munkához láttak. Tennivalójuk bőven akadt, sokoldalú elfoglaltságuk ugyancsak lekötötte őket. Működésük megfigyeléséből tűnik ki igazán, hogy mennyire szükség volt a vicekancelláriára, főleg olyan kormányzási rendszer mellett, amellyel akkor Erdélyt Bécsből vezették. Igaz ugyan, hogy a Lipót-féle diploma korlátokat szabott, de a diploma betűit Bécsben nem mindig magyarázták úgy, ahogyan azt az erdélyiek elgondolták. Toldották, foldották vagy egyszerűen figyelembe se vették. Rendelet rendelet után jött, amelyeket az erdélyieknek végre kellett hajtaniok és a rendeletek hatása alatt Erdély belső ügyei lassanként azokhoz az irányelvekhez idomultak, amelyek megvalósítását az udvar maga elé tűzte. A tömeges újítások sok izgalmat okoztak Erdélyben, sok beszédre, tanácskozásra adtak okot, amelyek a kancellária tevékenységében is megfigyelhetők. A bécsi udvart főleg Erdély pénzügyi helyzete érdekelte. Erdély gazdag sóban, ezt kívánta az udvar Magyarországon értékesíteni. Legtöbb só a Maroson ment ki Magyarországba, de a sok háború miatt a kereskedelem ebben az irányban nagyon megromlott. A háborús időben a sóaknákat is elhanyagolták. A kereskedelemben beállott zavarok eredményezték, hogy más helyekről is sok só csúszott be Magyarországba, amely körülmény az erdélyi sókivitelnek sokat ártott. Dél felől török, román só, észak felől lengyel só özönlött be, olcsóbb is volt, mint az erdélyi. Az erdélyi sókivitel csökkenése azonban a bécsi udvarnak sem tetszett. Az erdélyi só elhelyezése a bécsi alkancelláriát sokat foglalkoztatta. Hazulról teljes hatalmat kapott arra, hogy a főlerakodó helyekről (Debrecen, Szeged) az erdélyi sót tovább szállíthassa, eladja és az érte járó pénzt felvegye. Sokat tanácskoztak ez ügyben a bécsi pénzügyi kamarával, a nádorral, egymásután írták a guberniumnak a leveleket, sok tervet hánytak-vetettek meg, hogy hogyan lehetne a külföldi sót kiszorítani és az erdélyinek jó piacot szerezni. A só Magyarországba való szállítása sok pénzbe került, a szállításra meg nem volt pénz. A sójövedelemből az erdélyiek kezébe alig folyt be valami, jó része a sok sóhivatalnok, főleg egy Vorster nevű bécsi megbízott kezén meg162
