Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Az erdélyi alkancellária megalakulása Bécsben
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" ratukkal munkálkodjék, és semmi nagyobb vagy kisebb, az ország külső vagy belső szabadságát, törvényeit, bevett szokásait, unióját illető dolgokba magát bele ne elegyítse. Mivel a guberniumtól felküldött ügyeket a gubernium utasí tása szerint kell intéznie, azért tanácskérés végett vagy a bécsi urak udvarlására magánosán ne menjen, csak társat vivén magával. A hallott titkokat társain kívül senkivel ne közölje, a guberniumot pedig ezek felől tudósítsa. Kötelességévé teszik, hogy a vicekancellár magaviseletével senkit meg ne sértsen, az országtól senkit el ne idegenítsen, ellenkezőleg az ország és a gubernium tekintélyét, becsületét a felség előtt nagy hűséggel fenntartsa, kinek-kinek tiszteletét megadja, tanácsot kérni eljárhat, de az urak udvarlását túlzásba ne vigye. Mindez intézkedések alkalmasak voltak arra, hogy a vicekancellár cselekvési szabadságát megkössék, őt társai véleményéhez való alkalmazkodásra szorítsák, a gubernium parancsai végrehajtására kötelezzék, a bécsi vezető emberek kedve keresésének túlzásaitól visszatartsák. A kancellár erdélyi hivatalnok csupán, aki a rábízottakat véghez viszi és a gubernium tekintélyét megőrzi. E tekintély zavartalan fennmaradását akarta biztosítani az az eljárás is, amellyel az erdélyiek a felséghez fellebbezett ügyeket intézni akarták. A vicekancellárnak szorgalmasan utána kellett járnia, hogy az erdélyi törvények szerint megítélt ügyek Bécsbe kerülvén, szabályszerű fellebbezés útján jutottak-e oda vagy törvényellenesen. Ugyanis a gubernium ajánlása nélkül semmi ügy jogosan Bécsbe fel nem mehet. Amely ügyek a gubernium meg kerülésével terjeszttettek a felség elé, azokat a kancelláriának meg kell akasztania, mivel másként a haza biztonságát, az udvar nyugalmát nem lehet remélni. Mindazáltal se szegénynek, se gazdagnak kérését elnyomni ne igyekezzenek, „mivel a királyok ajtaja szegénynek, boldognak nyitva vagyon”, hanem ilyen esetben azon kell munkálkodniok, hogy a felség a guberniumot tudósítsa, és addig ítéletet ne hozzon, amíg a másik fél a maga mentségére időt nem kap. Akik jószág vagy állás után járnak, ha a gubernium ajánlása mellett járják ügyüket, azokat megsegítsék, akik a maguk útját járják, azokra vonatkozólag eszközöljék ki, hogy a felség felőlük a guberniumtól felvilágosítást kérjen, mert különben az érdemtelenek az érdemeseket hátra szorítják. A mások hírnevében kártevők munkáját akadályozzák meg, mivel „eddig is efféle munkától üresek nem voltunk”. 160
