Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Külföldi követek fogadása az erdélyi fejedelmi udvarban
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" séges viszonyba léptek, mások a magyar királlyal kerestek szövetséget, valamennyien a töröktől függtek. A fejedelmek megerősítése, az erdélyi adófizetés tudomásulvétele, a fejedelmek házasságkötései, a sokoldalú külügyi tárgyalások mindmegannyi ok arra, hogy elsősorban a töröktől, továbbá egyéb államokból követek jöjjenek Erdélybe. E követek fogadásában rendszer fejlődött ki, amely az akkori idők általános követfogadásával kapcsolatos és az erdélyiek önérzetét fokozó, mások előtt megbecsülésüket célzó mozzanatokkal tarkított. A fejedelmek gondosan ügyeltek arra, hogy követeiket más országokban megtiszteljék, hasonlóképpen arra is, hogy a megbecsülés ellen a bejövő követek se vétsenek. Az egykorú történetíró szerint büszkévé tette őket, hogy a szegény haza növekedése, boldog békessége, jó állapota, a fejedelmi család híre miatt „sokfelől a keresztény fejedelmektől is a fejedelem udvarát méltóságos követségek gyakorlani kezdették vala.“ A külföldi követek a fejedelmet tartózkodási helyén keresték. E hely legygyakrabban Gyulafehérvár vala, az ország székvárosa. A mostani püspöki palotában laktak a fejedelmek, minden valószínűség szerint akkor még kétemeletes épületben, haláluk után meg a palota előtt ég felé nyúló, lelket magával ragadó templom-óriás csúcsívei alá temetkeztek. Az udvartartás fényét a fejedelem udvarlására bejáró főnemesek, a fejedelemasszony köré csoportosuló nemes leányok s asszonyok, fejedelmi udvarban felnövő nemes úrfiak, a kék vagy piros ruhás udvari katonák (drabantok) emelték. Országgyűlés idején különösen sokan sereglettek össze egész Erdélyből, ilyenkor szoktak megjelenni a külföldi követek is, hogy kérdéseikre annál hamarább választ kaphassanak. Az alattvalók beleszólása a külügyekbe ugyanis egyre emelkedett. Az Erdélybe jövő követeket többnyire már az ország határától kezdve kalauzolták s fogadásukra előkészületeket tettek. A fejedelem a fogadás idejére berendelte a tanácsurakat, főurakat. Nemcsak azért, hogy a követnek a tiszteletet megadja, hanem azért is, hogy az ország és a fejedelem tekintélyének elég tétessék. Olyanformán, amint az egykorú történetíró egy átutazó tatár követ kérésére megjegyezte: „Nagy pompásan s a szolgáló vitézlő népnek megmutogatásával kisértetett vala egész a Tiszáig.“ Amennyiben a bejövő török basa, írta I. Rákóczi György fejedelem Gávai Péternek, nagy országos dologban jár, illendő becsülettel és solemnitással 146
