Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Erdély és a porta

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK"

nül választja meg királyát; mivel Erdély fejedelmeit a magas porta erősíti meg, ez okból adót fizet; Szulejmán szultán az adót 10.000 aranyban szabta meg. A törökök között az volt a felfogás, hogy Erdélyt a császár ajándékozta János Zsigmondnak, innét származott a függés.61

61 Török Történetírók II. 401., III. 365., 384., 405.

62 U. 0.11.397,401.

Sajátos dolog, hogy a császári athnámékban a szultán címei között Erdély neve sohasem fordul elő. Volt történetíró, aki ezt Erdély függetlensége mellett bizonyítéknak hozta fel. Ügy kell lennie, hogy az Erdélynek szóló iratban Erdély megemlítését feleslegesnek tartották, mert az 1547-i békeszerződés okiratában, amelyet a császár Ferdinánd magyar királlyal kötött, a címek között Erdély is ott van. Más iratban is Erdélyt úgy vette, mint amely a hozzátartozás révén pártfogása alatt áll, éppen úgy, mint birodalma egyéb részei.62

Mindezek szerint nyilvánvaló, hogy Erdély kiváltságos helyzetnek örvendett. A szabad fejedelemválasztás, a mérsékelt adó, a nagyobb külügyi szabadság, a fejedelemnek és Erdély követeinek megbecsülése mind erre vallanak. De ez ügyekben egyben függés is nyilatkozott. A vele való bánásmód a független államokkal való bánásmódtól mégiscsak különbözött. Erdély helyzete akkor tűnik fel szépnek, megtisztelőnek, ha állapotát más török alá tartozó országok sorsával hasonlítjuk össze. A felhozottak alapján éppoly túlzásnak tűnik fel, ha Erdélyt függetlennek tartjuk, mintha benne szolgát látunk. Mit mondjunk a két vajdaságról, mit a hódoltsághoz tartozó országokról, ha Erdélyt szolgának tartjuk? Függetlenségről sem lehet szó ott, ahol ennyi lekötöttség szerepelt.

Eredményképpen úgy látjuk, hogy Mikó Imre gróf véleménye helyeslő bizonyítékokra talált. Ez esetben az ellentétes nézetek között az ő feltevése jótékony kivezető útnak bizonyul. Nincs itt szó megalkuvásról, hanem belátásról. Ha önérzetes, sok tekintetben indokolt büszkeségünkről, amellyel Erdélyt függetlennek szeretnők látni, engedünk, még mindig marad annyi szabadsága, amelynek látása gyönyörűséggel tölti el lelkünket, s Erdély államalkotó erejének örök bizonyságául szolgál. A lelkesítő példák akkor sem veszítenek varázsukból, ha azok fényes tükörlapján a történelmi kritika apróbb homályokat vesz észre. Erdély helyzetének megállapításánál is inkább ismerjük el, hogy nem 142