Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Erdély és a porta
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL A követ kaftánosan, fegyver nélkül ment a császár elé. Toldalagi Mihállyal történt meg a táborban, hogy fegyveresen engedték a császár elé. Sőt, az a tisztesség esett meg vele, hogy a tatár khán előtt vitték be, aki szintén kihallgatáson jelent meg. Ha ugyanez időben a császár elé független ország követe is ment, az az erdélyit megelőzte. így megelőzte a francia, a lengyel. De amikor egy alkalommal a raguzai követeket előttük akarták bevinni, az erdélyiek a szembelételt valami ürüggyel másnapra halasztották. Sérelmesnek tartották, hogy a raguzaiak előttük járjanak, és a fővezér előtt emiatt szót is emeltek. Ebből látszik, hogy az erdélyiek a törökökhöz való viszonyukat tekintve, magukat a raguzaiak elé helyezték. A törökök másként látták a helyzetet. Mivel a raguzaiak csak adót fizettek, olyanformán nézték őket, mint pl. a lengyelt. Hogy az erdélyiek mégis felszólaltak, világos jele annak, hogy Erdély jelentőségét kellőképpen felfogták, s magukat a kis Raguzánál többre becsülték. Az erdélyi követet a császár elé maga a fővezér vezette, akárcsak bármely független állam követét. Ha ebben hiba esett, a fejedelem felszólalt s kérte, hogy a régi rend tartassák meg, s becsülete az idegen nemzetek előtt adassék meg. A császár a követet ülve fogadta, ellenben a főméltóságok, akik a fogadásnál jelen voltak, állottak. A követek körülbelül 1634 óta a császár lábai elé borultak, azelőtt csak a köntösét csókolták meg. Leboruláskor a földig hajoltak. A köntöscsókolás kitüntetés volt. II. Rákóczi György felszólalt, hogy követeivel csak a földet csókoltatják meg, mire kihallgatáskor a császár mentéjének szegélyét a fővezér maga adta a követ kezébe, hogy azt csókolja meg. A köntöscsókolás elől a független államok követei sem térhettek ki, 1641 táján kezdték ezt tőlük megkövetelni. Az erdélyi követ fogadásánál tehát semmi sem hiányzott, ami a szabad országok követeinek fogadásánál szokásban volt, csakhogy szerényebben; az erdélyi követeknek nagyobb alázatosságot kellett mutatniok. Az erdélyi követek a császárt mély alattvalói hódolattal köszöntötték. A hang is, amelyet a porta Erdéllyel szemben használt, mindig a parancsoló ország hangja, nem egyszer durva kifejezésekkel fűszerezve. A követekkel általában tisztelettel bántak, két-három esetben történt, hogy őket huzamosabb időre visszatartották, elzárás csak II. Rákóczi György lengyel hadjárata idején bejött követeknél fordult elő, amikor a követek a Héttoronyba kerültek. 139
