Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Erdély és a porta

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK"

vett a nikápolyi csatában, amely után a töröknek adót fizetett (1417). Moldva 1359-től tekinti függetlennek magát, s a töröknek 1456 óta adót fizetett. Közben Nagy István, Mátyás király kortársa, az adót megtagadta, de országát az adófizetés alól felszabadítani nem tudta. A vajdák választásába a török mindkét országban egyre jobban beleavatkozott, utóbb egyszerűen csak kinevezte őket.

Ha Erdély és a porta viszonyának megállapításához ez országok között széttekintünk, akkor a független országok és a hódoltsággá lett országok nem jöhetnek szóba. A hódoltság azért, mert nincs külügye, nincs önálló belső élete, a független országok azért, mivel náluk függésre valló mozzanatok egyáltalában nem figyelhetők meg. Ezek közé tartoznak azok az országok is, amelyek közben adót fizettek, de ezzel szabadságukat nem vesztették el. Ilyen Raguza, úgy, hogy Velencéhez, Lengyelországhoz, Magyarországhoz hasonlítható, amelyek időnkint szintén adóztak. Maradnak tehát csak: Moldva, Havasalföld és a krimi tatárok országa. Még a tatárok is szerencsésebbek voltak, mivel a mohamedán hitet vallották. Erdély helyzetét legjobban a Moldvával és Havasalfölddel való összehasonlítás világítja meg, mint amelyek szintén külön országok és keresztények voltak. Emellett a tatárok viszonyának megfigyelése is értékes tanulságokkal szolgál.

Erdélynek a portához való viszonyát a

II.

Szulejmán-féle okirat szabályozza, amely Erdélynek szabad fejedelemválasztást ígér, a császárnak csak a megerősítést tartja fenn, és adófizetést követel. Az erdélyiek is, a török is mindig ez iratra hivatkoztak, mint alapokmányra. Ez okiratban foglalt elvek gyakorlati megvalósítását az athnámék tartalmazzák, amelyeket a porta a fejedelmeknek küldött. Meglehetősen egyformák. Szó van bennük a fejedelemválasztó-jogról, az adóról, a török táborba küldendő élésről, a kölcsönös megsegítés kötelezettségéről. Arról, hogy megsegítéskor az erdélyi sereg a török táboron kívül száll meg, arról, hogy török földön az erdélyi követek biztos járás-keléséről, ellátásáról a porta gondoskodik. A császár azt ígérte, hogy amíg a fejedelem hűségben marad, addig ez irat pontjait megtartja.

E Szulejmán-féle irat lett Erdély szerencséje, az ebben biztosított szabad fejedelemválasztás elve mentette meg attól, hogy mélyre süllyedjen. Sőt, Erdély szerencsés földrajzi fekvésénél fogva a nyugat-európai politikába is belekerült, 130