Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Erdély és a porta
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" nem fizetett, a hadba vonulás alól magát ügyesen kivonta, török alá tartozó országokat lekötött, egyes fejedelmei mellett a török ellenére is kitartott, egyes átadásra követelt várak kiszolgáltatását húzta-halasztotta. Tagadhatatlan továbbá, hogy az erdélyi követeket a török az idegen követek előtt is általában véve annyira megtisztelte, hogy felemelő érzéssel, faji büszkeséggel éljük át az örömöt, amellyel ennek láttára az erdélyi követek eldicsekedtek. Az az érzés támad bennünk, hogy ez utóbbi bánásmód a rendszer, s igazat adunk azoknak, akik Erdélyt függetlennek tekintették, és azt vallották, hogy Erdélynek a törökkel szövetsége volt. Megnyugtatjuk magunkat, hogy a gőg, amellyel közben a török a keresztényekkel beszélt, nemzeti vonás. Aki Erdély történetével foglalkozik, lehetetlen, hogy figyelmét e sok ellenmondás elkerülje. Egyik pillanatban minden derűs, a másik percben már a vihar dörgése hallatszik. Egyik percben barátságos mosoly, különösen az ajándékok láttára kigömbölyödő arc, máskor durvaság, szitok fogadta az erdélyieket. Van fellelkesült időpont, amelyben Erdélyt függetlennek látjuk, máskor szolgának tartjuk. A fentiekhez hasonló érzések tölthették el az erdélyi történetírás nagy emberét, Mikó Imre grófot is. Annak a bizonytalanságnak a láttára, amely a portához való viszony megállapításában kifejezésre jutott, az Erdélyi Történelmi Adatok II. kötetében, a török athnámékhoz írt Előismertetésében olyan kívánságának adott hangot, hogy a történetírás egyik vagy másik nézetet bizonyítsa be, vagy pedig — ahogyan ő véli — egy közvetítő és helyesebb harmadikat állapítson meg, s arra üsse rá a történelmi igazság bélyegét. Miután véleményét semmivel sem támasztotta alá, így megjegyzése a megérzés látszatát kelti. Talán felszólítása sarkallta Vajda Gyulát arra, hogy e kérdést tanulmányozza. Nagy szorgalommal összeállított művében arra a megállapításra jutott, hogy Erdély nem volt meghódított tartomány, önként csatlakozott a törökhöz, ezért Erdély s a porta között szövetségi viszony jött létre. Legfőbb érveit éppen azokból az athnámékból merítette, amelyek hatására Mikó Imre megállapítását tette. Vajda Gyula könyvének elolvasásakor nem érezzük a megnyugvást, amelyet egy kérdés eldöntése okoz. Ügy látjuk, hogy a nehézségek, amelyek a szabadság ellen szólnak, nem oszlottak el. ítélethozatalában korlátozta őt az a körülmény, hogy Erdélyt tisztán erdélyi nézőpontból tekintette, holott a megfejtést csak a 128
