Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Tűzpróba (1603–1613). Bevezetés
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL A császár-királyi politika akkori vezetőire jellemző, hogy Erdélyre ismételten külső, már meglakoltatott szövetségessel, Mihály vajdával rontottak rá, és verték meg annak fejedelmét, Báthoryt. Amikor meg a most beálló Básta-féle hírhedt kormányzási rendszer ellen Erdély újból felkelt, és Székely Mózes fejedelemsége érdekében Brassónál (1603. július 17-én) csatát vívott, győzelmével újból külső szövetséges, Șerban Radu havasalföldi vajda szerezte vissza Erdélyt a németeknek. Erdély ez évekről szóló története valóban a két pokol közötti égés szörnyűsége. A német részről a zsoldos vallonok és hajdúk, a török részről a kozákok, tatárok állandó rettegésben tartották, fosztogatták és öldösték az erdélyi lakosságot. „Hallhatatlan kegyetlenséget cselekedett” Mihály vajda az országon, állapította meg a vajda miriszlói veresége után az erdélyi országgyűlés. Azért vívtak meg a törvénytelen fejedelem ellen országul - mondották - hogy a törvénytelenségtől megszabaduljanak.20 Elpanaszolták, hogy a felborult államrendben nemes, nemtelen, paraszt, szolga, sok dúlást, kóborlást, erőszakosságot vitt végbe. A Fogaras-vidéki románok másoknak sok kárt tettek. A nemesség a Székelyföldön is sok kárt szenvedett, házukat elhányták, felégették. Jobbágy, veres drabant, lófő, nemes ember is garázdálkodtak. A Székelyföldön a harmadrend megfékezésére előzőleg épített két várat mint szolgaságuk jelképét, Várhegyet és Udvarhelyt lerombolták.21 Most Básta korában a visszaélések folytatódtak. A bizalmatlan hadvezér az erdélyieket fizetség fejében szívesen felmentette a hadakozástól, vallon és hajdú zsoldosokkal tartotta féken az országot. Az 1600. évi októberi lécfalvi országgyűlés a hajdúságot ugyan megszüntetettnek nyilvánította, de az továbbra is csak fennmaradt. Básta rosszul fizetett, vagy haszonlesésből garázdálkodó katonasága, zászlaját elhagyva, a nemesség jószágán pusztított, kóborolt, a szegénységen élt. Megtörtént, hogy az összeszedés alatt álló országos adópénzt és élelmet megrohanta s elszedte, az élelmezésökre szánt marhákat olcsón eladta. A városba menekült nemességet, amely ott maga is szegényesen élt, „béres házban” lakott, megszállta, szidta, ütötte, megsarcolta. A 20 Érd. Orsz. EmL IV. 551, 554. 21 U. o. IV. 556-557. 107
