Bartók Béla, ifj.: Bartók Béla életének krónikája (Budapest, 2021)

Utolsó utazás haza, „…de végleg” (1988)

1988

BARTOK BÉLA

ÉLETÉNEK KRÓNIKÁJA

Július 5-én délelőtt fél 11-kor elindultunk a magyar határ felé, negyed 1-kor érkeztünk Miklósfalvára (Nickelsdorf),

ahol

az osztrákok (köztük a burgenlandiak) búcsút vettek tőlünk, és a pontos forgatókönyv szerint 12 óra 29-kor elértük a határsorompót.

A határsorompó felhúzásakor a szombathelyi és kőszegi egyesített énekkar Németh István vezényletével elénekelte az „Elindultam szép hazámból...” kezdetű dalt, majd a díszruhás határőrök sorfala között begördültünk a határ állomásra, ahol Rátkai Ferenc miniszterhelyettes üdvözölt, és a Budapestről odaérkezett feleségem velem és öcsémmel együtt a koporsószállító gépkocsi mellé állt. Elhangzott a Himnusz, Sinkovits Imre kissé meghatottan elszavalta Ady „A föl-földobott kő” című versét, és Czibere Tibor művelődésügyi miniszter elmondta fogadóbeszédét. A Szózat hangjai mellett gépkocsiba szálltunk és elindultunk Budapest felé. Az út mentén végig a lakosok ezrei álltak, és adták meg a végtisztességet. A koporsót elhelyeztük a Tudományos Akadémián, ahol Iványi Pál tanácselnök mondott rövid beszédet. Másnap, Július 6-án a lakosság járulhatott a Tudományos Akadémia székházában felállított ravatalhoz.

Július 7-én 15 órakor megtörtént a koporsó elhelyezése a Farkasréti Temetőben. Dr.

Ferencz

József

unitárius püspök egyházi részről, dr.Trautmann Rezső az Elnöki Tanács alelnöke világi részről és Üjfalussy József a zenei társadalom részéről mondott búcsúbeszédet. Közben a Győri Leánykar Szabó Miklós vezényletével elénekelte a „Ne menj ej Ne hagyj itt” és „Isten veled” című műveket és végül a Himnuszt.

476