Bartók Béla, ifj.: Bartók Béla életének krónikája (Budapest, 2021)
Az I. világháború után (1920–1921)
1921 BARTOK BÉLA ÉLETÉNEK KRÓNIKÁJA Szeptember 13-án Budapestről Bécsbe küld egy elkészült partitúrát (nyilván az augusztus 17-én említet op. 12-es Négy zenekari darabot). Bartók sógorát, Oláh Tóth Emilt eddigi Kertmeg pusztai munkahelyéről egy másik Wenckheim uradalomba, a Békéssámson községhez tartozó Szöllős puszta László majorjába helyezték át, ekkoriban költöznek oda. A legközelebbi vasútállomás és postahivatal Orosháza (Békés vármegye), az Alföldi Első Gazdasági Vasúton pedig Kaszaper puszta alsó. A László majori részt a későbbiekben területrendezés során Békéssámsontól Pusztaföldvár községhez csatolták. így a levelezésben olvasható változatos címzés mind erre a helyre vonatkozik. Szeptember 24-én Bartók Michael Calvocoressinek ír Londonba utazási és hangversenyterveiről. Egyúttal figyelmébe ajánlja a Londonban élő Arányi Jelly és Adila testvérpárt, mint kiváló hegedűsöket, akiket célszerű lenne szerepeltetni. Október 15-én Cecil Gray-vei közli angliai terveit és az esetleges letelepedési lehetőségekről puhatolódzik. Október 19. Felesége 28. születésnapja. Ajándékként megmutatja neki a meglepetésnek szánt 1. hegedű-zongoraszonátát, amelyen dolgozik (és amelyet utóbb Arányi Jellynek ajánlott). Október 20-án Calvocoressinek ír Londonba, további hangverseny-javaslatokkal és a Waldbauer-vonósnégyes beajánlásával. November 12-én a Vigadóban Kodály op. 11-es Zongoramuzsikájának bemutatója mellett a 14 bagatell 10 számát, a 3 burleszket és 1. román táncot játssza, valamint Székely Zoltánnal Bach E-dúr szonátáját és Szymanowski op. 11-es Mythes c. sorozatát (budapesti bemutató). November 26-án nyolc és fél évi szünet után újból magyarországi vidéki városban szerepel, Szegeden, ahova felesége is elkíséri. Saját művei mellett Scarlatti-szonátákat játszik és 3 darabot Kodály op. 11-es Zongoramuzsikájából, valamint Thuray Emma énekesnőt kíséri. November 27-én térnek vissza Szegedről Budapestre. December 10-én innen írja Tersánszky J. Jenőnek, aki szövegkönyvet kül188
