Bartók Béla, ifj.: Bartók Béla életének krónikája (Budapest, 2021)

Háborús évek (1914–1919)

HÁBORÚS ÉVEK (1914-1919)

1917

amennyire emberileg biztosra lehet valamit mondani ápr. végén lesz meg a dolog”. Reméli, hogy addig felesége is meggyógyul.

Február 20-án felesége gyógykezelésének idejére Békéscsabán át Dobozra viszi húgáékhoz Béla fiát, majd 21-én visszatér Budapestre.

Február 22-én beszámol édesanyjának útjukról és megírja, hogy „Az Operában vígan járják a táncot a

prima és

Sekunda

ballerínák

zenémre”.

Február 26-án Rákoskeresztúrról ír feleségének dobozi útjukról és az operaházi rendetlenségről, melyet még az is fokoz, hogy Tangót olasz volta miatt erősen támadják. Az egyik próbán Kodály is ott volt: „Nagyjából elég jónak találta a dolgokat”.

Tango betegeskedik.

Személyes találkozásra csak & február 28-i operaházi próbán, illetve március 1-én, Tango

lakásán

kerül sor. Ekkor Tango még

rossz benyomást tesz rá, erősen húzódozik a mű gyors bemutatásától, őszre szeretné halasztani a bemutatót.

Március 2-án Bartók beszámol feleségének ezekről a nehézségekről és azt írja: ha nem volna háború és teljes bizonytalanság, talán nem is bánná a halasztást. A balett előkészítésével párhuzamosan a 2. vonósnégyesen is dolgozik: „A második tétel nem igen halad, inkább a harmadikkal kezdtem foglalkozni, amelyből szintén voltak témák két év előttről. Szeretném az egészet husvétig befejezni”. (Végül csak az év végére készült el.)

Március 5-én édesanyjának is ír az operaházi nehézségekről és az egyre romló gazdasági helyzetről, többek között arról, hogy 3 személy számára havi 1 kiló cukrot adnak, és gyertyát is alig lehet kapni. (Bartókék lakásában nem volt villanyvilágítás!)

Március 9-én hosszabb levélben először egészségügyi tanácsokat ad feleségének, majd megírja, hogy Tango

végre

beadta a derekát, és májusra tervezik a bemutatót. Ezt részben Kodálynak tulajdonítja: „Zoltán ... egész nap futkosott Reinitz után, hogy Tangóra uszítsa. És Reinitz uszult is ... kiderítette, hogy Tango

...

örömmel vállal engem (a magyar szerzők közül csakis engem)”.

155