Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
3. A ROMÁNIAI AKCIÓ KEZDETEI
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA a jogszabályi változtatások, amelyek mégis jótékonyan formálták a kivándoroltak viszonyulását az anyaországhoz, netán látványos közérzeti javulást eredményezhettek. Ilyen kiemelt, s jó eredménnyel kecsegtető kezdeményezés volt az elhibázott 1879. évi állampolgársági törvény (L. te.) módosítása. A jogszabály értelmében a külföldön tartózkodó magyaroknak ötévenként hivatalosan is meg kellett erősíteni igényüket a honosságuk megtartására, ellenkező esetben tíz éves távoliét után végleg elveszítették állampolgárságukat.202 Ez a katonaköteles férfiak esetében a bevonultatás kockázatával, vagy annak elmulasztása esetén törvényi retorziókkal járt; s az ügyintézésre szabadnap- vagy munkabérkieséssel. A vidéken élőket ráadásul az utazás költsége is terhelte. Az érintettek csakugyan tömegesen elmulasztottak időben intézkedni állampolgárságuk védelmében. E mögött nem kevés távolságtartó dac is érzékelhető, a „gondoskodó állam” szerepében kudarcot vallott anyaországgal, s az azt megtestesítő külügyi apparátus idegen ajkú és ellenséges magatartású tagjaival szemben. A belügyminiszter mindenesetre sürgősen intézkedett a törvény átdolgozásáról,203 s kezdeményezte az inkriminált 31. §. azonnali hatályon kívül helyezését.204 202 A kultuszminisztérium javaslatai a Romániai akcióhoz. MNL OL K 26 ME 548. cs. 2198/1901 XXXI. t. 811. asz. 203 MNL OL K 26 ME 659. cs. 995. 1902/XXII. t. 661. asz. 204 MNL OL K 26 ME 659. cs. ad 2544/1902 XXII. t. 676/2544. asz. 205 Hegedűs Lóránt az osztrák-magyar iskolával is rendelkező Ploiești-en éppen a konzulátus viszonyulására vezette vissza a magyar közösség sorvadását. Hegedűs 1902, 55. Könyvének egy másik részében azt nehezményezi, hogy a diplomáciai kirendeltségek munkatársai a német diaszpórát következetesen végiglátogatták és pártfogolták - nem így a magyarokat. Uo. 62. 206 Fogalmazvány a közös külügyminiszternek. MNL OL K 26 ME 659. cs. 661/1902 XXII. t. 676. asz. A konzulátusok személyi összetétele azonban nehezebben változott, noha az idegen ajkú hivatalnokok elfogult viselkedését több fórumon is kifogásolták.205 Pallavicini János bukaresti követ a panaszok hatására legalább egy magyarul tudó tisztviselőt kért a román fővárosba. A kormányfő átiratában arra kérte a közös külügyminisztert, hogy a Monarchia állampolgárai között a legnagyobb létszámban jelen lévő magyarság arányos képviseletét „Tegye jóakaratú megfontolás tárgyává...”.206 Ez teljesült ugyan, ám a Miniszterelnökség az egyházi 70
