Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
12. NEMZETTÖREDÉK ÉS NEMZETPOLITIKA. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KITEKINTÉS
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA mányzatát, ami nyilvánvalóan lazított az óhazához fűződő kötelékeken. Ezért, ha az akció vezetése meglepetve szembesült is a ténnyel, a kivándoroltak jelentékeny része jogilag már nem volt a magyar nemzet tagjának tekinthető,1580 vagy rövidtávon számolni kellett magyar honosságuk elévülésével. Márpedig az állampolgárság a majdani hazatelepedésük legfőbb előfeltétele volt. A tíz év huzamos külföldi tartózkodás után automatikusan elvesző magyar állampolgárság megtartásának, illetve visszanyerésének megkönnyítését csak több éves jogi vita után sikerült biztosítani. Először is el kellett érni a közös külügyminiszternél, hogy a konzulátusok - létszámarányosan - több magyart alkalmazzanak. Akik nem csak nem ellenségesek az ügyfelekkel, de anyanyelvükön könnyebben „szót értenek” honfitársaikkal, hogy visszatérésük érdekében ne égessenek fel minden hidat az anyaországi hatóságokkal.1581 1580 Poliány Zoltán 118 oldalas jelentésében bizonyos újságírói túlzással azt állítja, hogy a regáti magyarok 70-80%-a állampolgárság nélküli munkavállaló. 1904. ápr. 14. MNL OL K 26 ME 604. cs. 636/1904 XVIII, t. 636. asz. 63-64. 1581 Az 1904:XXXVI. törvénycikk a külképviseletek anyakönyvezési jogkörét szabályozta. Ploiești, Craiova, Turnu Severin, Giurgiu alkonzuljain kívül még Focșani, Bârlad és Tulcea tiszteletbeli konzuljainak is biztosítani kívánták ezt a jogkört (amit ugyan hátráltatott a kérdéses személyek magyar nyelvtudásának hiánya). MNL OL K 26 ME 659. cs. 4283/1904 XVIII, t. 411.asz. 1582 Ez utóbbit Széli Kálmán miniszterelnök is elismerte. A kormányfő levelében nehezményezte, hogy amiként az amerikai szlovák kivándoroltak számára sem találtak alkalmas katoliA konzulátusi tisztviselők szerepén a lelkészek és tanítók személyének jelentősége messze túlmutat, minthogy ők alkották a javarészt (idény)munkásokból, cselédekből és néhány ezer iparosból álló magyar diaszpóra iskolázott rétegét. A kivándoroltak szellemi-erkölcsi vezetése hárult rájuk, hiszen a gazdag vállalkozók, művészek és a külképviseletek zsinóros-mentés tisztviselői nem tartottak szoros kapcsolatot a hétköznapi embereket tömörítő művelődési és karitatív egyesületekkel. Az előkelő „úriemberek” távolságtartása részben a kisszerű presztízsharcokban állandósuló belviszályoknak volt betudható. Az akció vezetése ezért idejekorán arra az elhatározásra jutott, hogy keresztülviszi a képzett és a közösség szellemi vezetésére alkalmas emberek „őrségváltását” a regáti diaszpórában. Ehhez azonban sem elegendő helyismerete, sem kellő számú alkalmas jelöltje nem volt!1582 A személyzeti politika rossz hatékonysága 408
