Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
12. NEMZETTÖREDÉK ÉS NEMZETPOLITIKA. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KITEKINTÉS
12. NEMZETTÖREDÉK ÉS NEMZETPOLITIKA. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KITEKINTÉS utolsó harmadában gombamód szaporodó magyarságmentő egyletek segítőkészsége néhány buzgó ünnepi szónoklat és lelkesült akció után alábbhagyott, s hamarosan működésüket is beszüntették. A „keleti magyarság” felfedezése és (pl. az éhező bukovinaiak 1866-os) segélyezése ugyan elegendőnek bizonyult a hazafias érzelmek demonstrálására, de nem fakadt belőle a nemzet egészével sorsközösséget vállaló, és érte nagyobb áldozatok meghozatalára is kész felelős civil és kormányzati magatartás. Nos, a Széli-kabinet hivatali idejében kiérlelt újszerű nemzetpolitikai megközelítések éppen e téren hoztak jelentős előrelépést! Köszönhetően annak is, hogy a román befogadó haza egyre kevésbé mutatta korábban megszokott szebbik arcát. A gazdasági nehézségek miatt bevezetett protekcionista megszorító intézkedések elsődlegesen a bevándorolt idegeneket sújtották, s a romló létfeltételek mind több magyart szorítottak a társadalom perifériájára. Százával tévedtek a züllés útjára a székely cselédlányok, míg a korábban megbecsült magyar gyári munkások úgy próbálták elkerülni a diszkriminatív szabályzókkal rájuk mért elbocsátást, hogy románnak vallották magukat. A magyar munkavállalókkal szembeni elbánás a politikai propagandának is köszönhetően a századfordulóra olyannyira megromlott, hogy a románság befogadói magatartását már az a mondat jellemezte a legtényszerűbben, hogy Romániában „a magyarnál csak a zsidót gyűlölik jobban'.1565 1565 L. Románia és a magyarok, Pesti Hírlap, 1902. okt. 30. 1566 Széchenyi Béla, a Julián Egyesület elnöke 1911. okt. 9-ei levele Khuen-Háderváry Károly miniszterelnökhöz. MNL OL K 26 ME 918. cs. 5905/1911 XIV. t. Mindezen tényezők sürgetően szükségessé tették nem csak a kivándorlás- és nemzetiségi politika elveinek és gyakorlatának újragondolását, de felvetették a szomszédságpolitika bizonyos korrekciójának igényét is. A 19-20. század fordulójára - Bánífy Dezső kormányának asszimilációs törekvéseivel szakítva - tehát egy új nemzetpolitikai irányvonal volt formálódóban, amely ugyan nem fordult szembe a magyarság Kárpát-medencei vezető szerepének, „balkáni/keleti küldetésének”1566 hagyományával, a megvalósítás lehetséges módozatait illetően azonban új elvi álláspontra jutott. Tárgyilagos elemzéssel ugyanis világossá vált, hogy hiábavaló minden igyekezet a kiforrott öntudattal és szilárd 403
