Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
2. KIVÁNDORLÁS ÉS DEMOGRÁFIAI VISZONYOK „AZ ELHANYAGOLTSÁG ÉVTIZEDEIBEN”
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA Az oktatás szellemét Spiru Haret közoktatási miniszter 1897. április 22-i körrendeletének nacionalista ízű útmutatása határozta meg, aki a tanítói kart ekképpen buzdította: „Legyenek rajta, hogy a gyermekek történelmünk eseményeit sokkal többre becsüljék, mint más nemzetekét [...], higgyék, hogy a román nemzet a legvitézebb és a legelőkelőbb minden nemzetek között. Ne féljenek attól, hogy túlzásokba esnek.. .”82 hogy Barna Endre tévesen említett szerb falvakat a főváros környékén. A korabeli Romániában ugyanis a szláv népességet még egyöntetően „sárb”-nek nevezték, ami estünkben minden bizonnyal bolgárt jelent. 82 Kádár 2013 83 Barna 1908, 102. 84 BH, 1882. okt. 1. A magyar egyesület tiszteletbeli elnöke, Veress Sándor írta a Kárpátokon túli honfitársainak, hogy ne jöjjenek, mert nem tudnak túltenni a hely- és nyelvismerettel, s nagy érdekérvényesítő képességgel bíró görög és zsidó versenytársaikon. BH, 1877. ápr. 3./15. A faji sovinizmus azonban nem csak az egyház- és iskolapolitikát jellemezte, s nyomasztó megnyilvánulásait nem csak a legelesettebbek szenvedték el. Ezt példázza, hogy a Román Kulturális Egység Ligájának elnöke, Petre Grădișteánu szenátor Konstancában zaklatott egy magyar bárónőt, s a védelmére kelő Kuchera konzult, mert magyarul beszélt egy ottani pincérrel.83 S a példák még hosszan sorolhatóak lennének, a helyzet azonban csak romlott a román agrárpiacot ellehetetlenítő tengerentúli gabona túlkínálat miatt, amit még megfejelt a több éves háborúskodást hozó „nagy keleti válság” által előidézett gazdasági recesszió. Ez - a bevándorlók növekvő számával fordított arányban - jelentős életszínvonalesés és kiélezett kenyérharc okozója lett a balkáni államban. A romló megélhetési viszonyok láttán a bevándorolt magyarok régi, kedvezőbb feltételeket megélt nemzedéke óva intette az otthoniakat: „Ne jöjjetek!”84 Ám mindezen riasztó esetek és a figyelmeztetés sem tartották vissza az erdélyi magyar munkavállalókat, s talán nem is nagyon voltak ilyen irányú értesüléseik. A Regátban élő, vagy munkálkodó magyarok a legritkább esetben számoltak be az őket idegenben ért sérelmekről, vagy vállalkozásuk kudarcáról. Az újonnan érkezők viszont, ha tudtak is visszatetsző esetekről, nem tulajdonítottak ezeknek nagyobb jelentőséget, mint olyanok, akik csak önmagukért tartoznak 34
