Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
10. ÖSZTÖNDÍJAS ANYAORSZÁGI KÉPZÉSEK
10. ÖSZTÖNDÍJAS ANYAORSZÁGI KÉPZÉSEK oldásnak nevezte, ha a végzősök az anyaországban állnak munkába, s később az így szerzett vértezettséggel, magabiztossággal próbálják ki magukat a regáti viszonyok között.1357 1357 A miniszterelnök Várady jún. 23-án kelt levelét idézte. Tisza István 1916. júl. 9-ei levele a református Konventi Elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 71. d. 3698/1916. Csakhogy az anyaországban a pedagógus pálya annyira telítetté vált, hogy boldogulásuk ugyancsak megkérdőjeleződött. A kultuszminisztérium közlése szerint 180 tanítói állásra 2000 feletti jelentkező jutott. Miniszterelnökségi belső feljegyzés. MNL OL K 26 ME 1114. cs. 2362. 1916 XV. t. 1308. asz. 1358 Degenfeld József, a református konvent világi elnöke levele Baltazár Dezső püspöknek, 1918. máj. 23. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 71. d. 2528/1918. 1359 Jeszenszky Sándor államtitkár 1914. szept. 11 -ei levele a Konventi Elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 71. d. 5446/1914. Az évi 168 koronás támogatás egy fél ösztöndíjjal volt egyenértékű. 1360 Még ha az ösztöndíjas képzést inkább hátráltatta is. 1916 őszén a hosszúfalusi állami polgári fiú- és leányiskola internátusa nem nyílt meg a román betörés miatt, így nem tudták fogadni az ide jelentkezett 3 új regáti diákot. Neményi Imre kultuszminisztériumi tanácsos 1916. okt. 9-ei levele Tisza Istvánnak. MNL OL K 26 ME 1114. cs. 3465/1916 XV t. 1308. asz. A világháború sodrában ezt az érvelést a református Konventi Elnökség is magáévá tette, az ösztöndíjasok ügyét a kivándoroltak hazatérésének távlatába állítva. Erről Degenfeld József főgondnok a következőket írta Baltazár Dezső püspöknek: „...a konventi elnökség eddig elfoglalt álláspontja szerint romániai iskoláinknál magyarországi származású tanerők alkalmaztatnak, a romániai származású tanítók és tanítónők ugyanis nem képviselnék ott kellő súllyal és tapintattal akciónkat, s ottani alkalmazásuk csak még jobban Romániához fűzné őket hozzátartozóikkal együtt. Ellenkező esetben, ha t. i. hazai iskoláknál helyezzük el őket, bár kis mértékben, de mégis előmozdítják a romániai magyarok visszatérését.”1358 Ugyanezt a célt szolgálta Nagy István, egykori bukaresti iparos 4000 koronás alapítványa, amely a brassói főreáliskolához telepítve ösztönözte szegény sorsú, de jó előmenetelű bukaresti székely diákok - s általuk családtagjaik - „hazahozatalát”.1359 A kivándoroltak hazaáramlását azonban a különféle állami és alapítványi ösztönzőknél sokkal hatékonyabban „szolgálta” a háború, s a románok 1916-os erdélyi betörése.1360 347
