Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
10. ÖSZTÖNDÍJAS ANYAORSZÁGI KÉPZÉSEK
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA ményeket mutattak fel, megvonták az ösztöndíjukat.1328 A több év támogatás után kimaradók esetében - félművelt „értelmiségi proletárrá” válásuktól tartva - az akció vezetése utolsó esélyként ingyenes internátusi elhelyezést kínált fel számukra. így nagyobb egyéni-családi erőfeszítéssel ugyan, de végül mégis szerezhettek valamilyen képzettséget.1329 A befektetések megtérülését szolgálta, hogy ha valaki szorgalmi okok miatt kiesett a támogatottak köréből - bűnbánó fogadkozások után - egy „próbaévre” ismét elnyerhette az ösztöndíjat.1330 Azoknak a kéréseknek azonban Budapest nem engedett, amikor valaki sikerrel befejezett tanulmányai után egy magasabb presztízsű középiskolába akart - ösztöndíjjal - beiratkozni.1331 Volt, aki nem tudott beletörődni ösztöndíja elvesztésébe, és minden követ megmozgatott, hogy ismét támogatáshoz jusson. S minthogy ezek az esetek így szélesebb körben ismertté váltak, esély volt arra, hogy egy-egy ellentmondásos „karriertörténet” alapján a magyar tanügyi szerveknek, vagy magának az anyaországnak rossz hírét keltsék. A helyzeten az is rontott, hogy a bukaresti polgári- és szakiskolák beindulása után az ösztöndíjas keretszámot a Miniszterelnökség jelentősen csökkentette. (A reformátusok esetében három év alatt 36-ról 21-re).1332 Az anyaországi képzést igénylők 1328 Ez történt többek között Kertész József, református tanító Elemér nevű fiával, aki a gimnáziumból kiszorult, de nem fogadta el a felkínált polgári, vagy tanítóképezdei helyet. Márffy Albin államtitkár 1908. szept. 17-ei levele Bánífy Dezsőhöz. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 69. d. 4961/1908. 1329 Mint Szász Jenő Kiskunfélegyházán, vagy Sípos Samu a temesvári tanítóképzőbe átíratva. A kultuszminisztérium segédtitkárának 1909. júl. 29-ei levele Kun Bertalan Tiszán inneni református püspökhöz. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 69. d. 6480/1909. 1330 Pl. Dávid György nyolcadikos gimnazista esetében. Márffy Albin államtitkár 1909. nov. 15- ei levele Bánífy Dezsőhöz. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 69. d. 9505/1909. 1331 Mint Simon Samu, aki a tanítóképző után polgáriban szeretett volna tovább tanulni. A református esperes panaszkodott, hogy az ilyen törekvő családok részéről nagy nyomás nehezedik rá. Levelében ezt írta: „...jó volna, ha az [ösztöndíjasok] [...] a már végzett pályával megelégednének, és nem táplálnának messzebbmenő igényeket.” Újváry István 1910. máj. 20-ai levele Bánífy Dezső főgondnoknak. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 70. d. 4005/1910. 1332 Az 1910/11-es tanévben már csak 25 református ösztöndíjas tanult az anyaországban, miközben jelentősen megnőtt a lányok aránya (11) a fiúkkal szemben (14). Két fiú befejezte tanulmányait, öt leányt tanítóképezdébe irányítottak át (s ezzel kiesett az ösztöndíjasok köréből), míg három kolozsvári főiskolás (Bíró György, Dávid György és Miklós Viktor) támogatását 1/3 összeggel megemelték, ami egy diák egyéves ellátását fedezte volna, így az új tanévben 17 diák tanult tovább, kiknek száma csak 4 új pályázóval gyarapodott. Az új 340
