Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
10. ÖSZTÖNDÍJAS ANYAORSZÁGI KÉPZÉSEK
10. ÖSZTÖNDÍJAS ANYAORSZÁGI KÉPZÉSEK mánya ugyancsak fedezet nélkül találta a berecki internátust, ezért utasította a tárcavezetőt, hogy 1906 őszére teremtse meg a beiskolázás feltételeit Berecken. A jelentkezését továbbra is fenntartó 12 moldvai diákot pedig - némi bonyodalom árán - átirányították a kibővített predeáli intézménybe.1280 A koalíciós kormány (már elvi okokból is) újólag felmelegítette az intézmény ügyét, minthogy a Predeálra beiskolázott moldvaiak szépen helytálltak. Másfelől Wekerle Sándor miniszterelnök arra is felhívta az oktatási tárca vezetőjének figyelmét, hogy az eddigi rendszer eltekintett a leánytanulók képzésétől, márpedig - érvelt a kormányfő - „.. .a leánygyermekek ilyetén elhanyagolása nemzeti szempontból valósággal veszélyes, mert a család nemzeti jellegének megőrzése szempontjából tulajdonképpen az anya a fontosabb tényező”.1281 Néhány hónap elteltével a kormányfő a fokozott beolvadási veszélyre hivatkozva ismét sürgette a berecki beruházást, s Apponyi Albert miniszter figyelmébe ajánlotta, hogy a növendékek áthozatala tapintatos legyen, hogy az akció ne okozzon nemzetközi hullámverést. Ebből a szempontból a legfontosabb kérdés a diákok honpolgárságának kérdése volt. Az 1879:L. te. 31. §.-a szerint ugyanis, amennyiben a külföldön élő magyar megszakítja távolléte folytonosságát s bejelenti állampolgársága fenntartását, új útlevelet kér, vagy „tartózkodási jegyet” kap az osztrák-magyar konzulátuson, illetve konzuli anyakönyvi hatóság veszi nyilvántartásba, akkor a román fél nem támaszthat jogi akadályokat hazatérésükkel szemben. Wekerle levelében önkritikusan idézte fel az állampolgársági ügyek hibás gyakorlatát, ami azt jelentette eddig, hogy a gondatlan kivándorlók, akik hagyták elévülni állampolgárságukat, ne kapjanak mentőövet az anyaországtól, amelynek hátat fordítottak. Csak később szembesültek a ténnyel, hogy zömében nincstelen tömegek ragadtak vándorbotot, akiknek nem volt iskolázott tanácsadójuk, hogy honosságuk fenntartására ösztönözze őket. Ily módon a kivándoroltakat az elbocsájtó haza valójában „expatriálta”, azaz kitagadta a nemzeti közösséghez tartozás jogi lehetőségéből. Egy átgondoltabb állampolgársági törvény megal1280 Fejérváry Géza levele Lukács György miniszterhez. Fogalmazvány, 1905. júl. 18. MNL OL K 26 ME 793. cs. 3077/1905 XV. t. 108. asz. 1281 Wekerle Sándor levele Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Tisztázat, 1906. szept. 27. MNL OL K 26 ME 793. cs. 4547/1906 XV. t. 2317. asz. 329
