Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
10. ÖSZTÖNDÍJAS ANYAORSZÁGI KÉPZÉSEK
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA kimerülése ugyancsak a fejlesztés ellen szólt.1256 A külpolitikai megfontolások nem annyira az építkezés, mint inkább az elért eredmények megtartásának kérdésében vetődtek fel nagyobb hangsúllyal. Még 1904 őszén ugyanis Emil Ghika román követ kifogásolta, hogy a predeáli tanintézetben előforduló fertőző betegségekről a román hatóságok a magyar féltől nem kapnak hivatalos értesítést, ami súlyos közegészségügyi kockázatot jelent a szomszédos román települések lakossága számára. A szakértők a kényes szomszédsági kapcsolatok miatt nem tudták kizárni, hogy a román fél csupán így akar közelebbi értesüléseket szerezni az internátusról, s éppen a kért tájékoztatással tudomásukra jutó hírek birtokában nyílnék lehetőségük arra, hogy a regáti magyar fiatalokat eltiltsák az intézmény igénybe vételétől.1257 Az orvosi szempontból indokolt információcsere mégis megvalósult, talán azért is, hogy ne keltsenek felesleges gyanút a határinternátus iránt, különösen akkor, amikor bővíteni kívánták ezt a fajta szolgáltatást a sajátjaiktól elszigetelten élő romániai magyar tankötelesek számára. Goluchowski Agenor külügyminisztert a magyar kormány arra kérte, hogy érje el román partnereinél, hogy a határszéli Predeál, Azuga és Buzău egészségügyi hatóságai is értesítsék a predeáli vasútállomás szolgabírói kirendeltségét, amennyiben a határ közelében járványos megbetegedések (diftéria, skarlát, kolera vagy pestis) történnek.1258 E fékező hatású történések ellenére az intézmény 1905 nyarára 12 férőhellyel tovább bővült. Ezt a moldvai magyar tankötelesek számára (immár Bereckre) tervezett internátus megszervezésének csúszása tette szükségessé. Az akció vezetése ugyanis el kívánta kerülni, hogy azoknak a szülőknek (és környezetüknek) a bizalma megrendüljön az óhaza intézményeiben, akik már hozzájárultak gyermekük anyaországi taníttatásához. A kormányfő tehát azt kérte a közös külügyminisztertől, hogy a pályázókat összeíró konzuli tisztviselő tájékoztassa az érintetteket a kialakult helyzetről, s tudakozódjék, hogy a módosult 1256 Miniszterelnökségi fogalmazvány Berzeviczy Albert kultuszminiszternek, 1905. ápr. 17. MNL OL K 26 ME 793. cs. 1261/1905 XV. t. 108. asz. 1257 Miniszterelnökségi emlékeztető, ill. átirat a belügyminisztériumhoz, fogalmazvány, 1904. okt. 19. MNL OL K 26 ME 793. cs. 5121/1904 XVIII, t. (Itt köszönöm meg Seres Attila szíves segítségét a követ azonosításában. - M.B.) 1258 MNL OL K 26 ME 631. cs. 2340/1905 XVII. t. 2340. asz. 324
