Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
7. GAZDASÁGI VISZONYOK ÉS INTÉZKEDÉSEK AZ AKCIÓ IDEJÉN
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA A külügyminiszter azonban a hárommilliós Párizsban működő kamarát egyáltalán nem tartotta a százszor kisebb bukaresti magyar közösség érdekében alapított kamarához hasonlíthatónak, a francia fővárosban működő intézmény „osztrák” érdekűnek minősítését pedig határozottan visszautasította.951 A darabont-kormány feje, Fejérváry Géza azonban elődjéhez hasonlóan határozottnak mutatkozott. A kereskedelmi miniszterhez intézett átiratában így foglalt állást: „A külügyminiszter úr ezt a lapsust [...] kihasználta, és olyan álláspontra helyezkedett, mely nézetem szerint tarthatatlan, s amelyet - bármiként határozzunk is a bukaresti kamara ügyében - szó nélkül hagyni nem lehet.” A szubvenció kérdését ugyanakkor minisztere „bölcs belátására” bízta; ahogy azt is, hogy támogatásával vállalja-e a nyílt szembefordulást a diplomatákkal.952 Vörös László miniszter abban osztotta a Külügyminisztérium véleményét, hogy a Bukarestben alakult kamara nem tekinthető hivatalos egyesületnek, s így ügyében nem is kell feltétlenül lépniük.953 Nem értett azonban egyet azzal, hogy a külföldi kamarák a Monarchia vámközösségén alapulnak, ezért a magyar álláspont határozott védelmére tett javaslatot.954 A kormányfő „igen bizalmas” címzésű levélben válahogy a szervezet csakugyan működik-e, kik a rendes és támogató tagjai, mennyi a tőkéje, s tevékenységét valóban a magyar érdekeknek megfelelően fejti-e ki? 951 Fejérváry Géza kormányfő levele Vörös László kereskedelmi miniszternek. Tisztázat, 1905. aug. 11. MNL OL K 26 ME 744. es. 3292./1905 XVII. t. 271. asz. 952 Igaz, a hatásköri vita esetére vállalta, hogy maga is képviselni fogja a magyar kormányok által már többször kifejtett véleményt a közös kamarák ügyében. Uo. 953 A miniszter azzal érvelt, hogy az 1899. dec. 28-ai 67039. sz. miniszterelnöki átirat is, mint nem hivatalos jellegű szervezeteket említi a kamarákat, amelyek ellentmondanak a kiegyezésnek. (Goluchowski ehhez képest azt állította, hogy azok a konzulátusok kiegészítő részei lennének.) Hasonló felfogást tükröz az 1900. máj. 28-ai 16376. miniszterelnöki átirat a közös külügyminiszterhez, mondván, hogy a vámszövetség jogcím, hogy az osztrák és magyar alattvalók egyesületei a külképviseletekkel hivatalosan érintkezhessenek. így viszont az új bukaresti szervezet is joggal hivatkozhatott erre, miután a tagjai közé léphettek osztrák állampolgárságú kereskedők is. Vörös László 1905. okt. 29-ei levele Fejérváry Gézához. MNL OL K 26 ME 744. cs. 4704/1905 XVII. t. 194. asz. 954 Ezen szavakkal: „Magyarország a maga önrendelkezési jogát gazdasági viszonyai tekintetében sértetlenül fenntartja és semmiféle újabb alakulatokat a fennálló gazdasági viszonyokba belemagyarázni nem enged. E tekintetben nem lehetünk eléggé óvatosak és ezt annyival inkább kell minden alkalommal hangsúlyoznunk, mert Magyarország érdekei iránt - mint arról Nagyméltóságod meggyőződhetett - onnan vajmi kevés előzékenységet és jóindulatot tapasztalhatunk.” Uo. 250
