Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
7. GAZDASÁGI VISZONYOK ÉS INTÉZKEDÉSEK AZ AKCIÓ IDEJÉN
7. GAZDASÁGI VISZONYOK ÉS INTÉZKEDÉSEK AZ AKCIÓ IDEJÉN cserélné föl a magyarországi 10,15,20 koronás fizetéssel?”870 A katolikus pap által vázolt kép azonban csupán a mérleg egyik serpenyőjét mutatta. Noha a kivándorló munkavállalók számára a romániai kereseti viszonyok évtizedekig kedvezőbben alakultak a hazainál, ami egyáltalán nem jelentett hibátlan munkakörülményeket, még kevésbé a munkavállalóval szembeni rokonszenvet. S 1910-re a munkalehetőségek és kereseti viszonyok is jelentősen megváltoztak. A Regátban felnőtt Barabás Endre szerint a székely cselédlányokat és szakácsnőket tiszta és megbízható munkájuk igen keresetté tette Bukarestben, akiket ugyan nem szeretnek, mégis szívesebben alkalmaznak, mint a született románokat.871 A gazdasági visszaesés hatására azonban a bevándorlók és az állampolgárságukat vesztett hontalanok lesznek a kiélezetté váló kenyérharc elsődleges vesztesei, amit a román állam honpolgárait védő gazdasági diszkriminációval tetéz.872 A „jó idők” végét jelzi, hogy az erdélyi iparosság kiáramlása megtorpan (az egykor jómódú kint lévők java része is eladósodik),873 s a román nagyvárosok piacain megjelenik az elbocsájtott s állást kereső magyar munkavállalók sokasága.874 A román köztudatban pedig lassan eluralkodik a vélekedés, hogy az idegenek „eleszik előlük a kenyeret”. S az eddig megtűrt magyarság a túltengő nemzeti szólamok hatására a megélhetési válság okozta kollektív harag egyik céltáblájává válik.875 870 Érdekes tanulságok. RMŰ, 1910. júl. 10. 871 Barabás 1901,433. 872 A Lánczy Leó hitelszövetkezeti tervezetéről szóló iratban olvasható, hogy a kivándorlókat sújtó mostoha törvények segítenek abban, hogy a szülőföld emléke ne halványuljon az idegenben töltött évek alatt... MNL OL K 26 ME 744. cs. 3673/1903 XVIII, t. 862. asz. (Id. 426/1908 XX. t. 234. asz-nál.). A Romániai Magyar Újság szerkesztője is hasonlóan nyilatkozott: „.. .tapasztalhatta mindenki azt is, hogy az idegen iparosokra nagyobb terhet rónak, mint a bennszülött románokra. Ugyanazon terhekből többet kell elviselniük, mint a román iparos társainknak.” RMŰ, 1910. aug. 7. 873 Márfíy-Mantuano Rezső 1903. márc. 31 -ei jelentése Láng Lajos kereskedelemügyi miniszternek. MNL OL K 26 ME 744. cs. 3408/1903 XVIII, t. 406. asz. (Id. 426/1908 XX. t. 234. asz-nál.) 874 Poliány Zoltán 1904. ápr. 14-én kelt emlékirata, 8. MNL OL K 26 ME 604. cs. 636/1904 XVIII, t. 636. asz. 875 Egy budapesti lap 1902-ben már arról tudósít, hogy a Kárpátok túloldalán a magyarnál csak a zsidót gyűlölik jobban. Románia és a magyarok. Pesti Hírlap, 1902. okt. 30. S hogy ez esetben nem újságírói túlzásról van szó, igazolja a Dâmbovița Takarék- és Hitelegyesület alapszabálya, amely kimondottan megtiltja zsidó, vagy magyar származású tag felvételét. L. még a Speranka Bank alapszabályainak 12. pontját. MNL OL K 26 ME 548. cs. 4524/1902 XXII. t. 225
