Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
6. EGYESÜLETEK A DIASZPÓRÁBAN
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA géből létesített első magyar tannyelvű iskola. De ide sorolhatjuk az első regáti hírharangot, a Bukuresti Magyar Közlönyt, amelyet Koós tiszteletes mellett dr. Oroszhegyi Józsa szerkesztett, s megfontolt, építő írásaival rendszeresen jelentkezett benne az első romániai vasútvonalat megtervező, s az udvari körökben is elismert mérnök, Veress Sándor. Bizonyosan az általuk képviselt értékrendnek és színvonalnak köszönhető, hogy az anyaország és a befogadó haza ellentéteinek enyhítésén igyekvő, mégis mélyen hazafias szellemű lap a kint élő magyarság összetartásának legfőbb tényezőjévé vált.670 Miközben az önkényuralom két évtizedében a gúzsba kötött anyaország gondviselése helyett csak az osztrák ügynökök ármánykodására számíthattak, s az idegenben élő „rebellis” magyarok boldogulásának buktatóiról, köznapi gondjaikról a külképviseletek idegen tisztviselői hallani sem akartak. Sajnálatos módon ez a terhes örökség a későbbi évtizedekre is rányomta bélyegét. 670 Makkai 2004, 19-36. 671 A borús időben a nemzeti színű egyleti zászlót hazaküldték, hogy ne ázzon meg, de a támadók kikövetelték az elnöktől az „eldugott” zászlót, amit - a lakását feltörve - elragadtak. A pénztáros az egyesület értékőrző páncélládikáját a park tavába „menekítette.” így csak a zászló veszett oda, amiért 700 frank kártérítést kaptak. Ha a magyar honpolgárok testi épsége nem is kívánt magyarázatot, a követség ablakai már igen! Barabás 1901, 448-449. Poliány az egyesületet nem Társulatnak, hanem Körnek nevezi. Poliány Zoltán újságíró 1904. ápr. 14-én kelt emlékirata, 54. MNL OL K 26 ME 604. cs. 636/1904 XVIII, t. 636. asz. Bálinth János viszont úgy emlékezett a május 27-én történtekre, hogy valamiféle belső „árulás” után az egyesületi székház előtt vették el és égették el a zászlót, ami után a megrettent tagság ki akarta mondani az önfeloszlatást. Végül két évvel később, 1896. szept. 20-án a kártérítésből vettek új zászlót. Bálinth 1901, 126. A Kárpátok túloldalán felcseperedő Barabás Endre szerint a bukaresti követség csak egyszer, 1894-ben állt ki mellettük, amikor a Tei ligetben majálisozó Magyar Dal- és Műkedvelő Társulatra román diákok támadtak. Az egyesület tagjait helyben hagyták, ronggyá szaggatott zászlajukat pedig a Vitéz Mihály szobornál elégették, végül horát táncolva a követség ablakait is bedobálták. A rendőrség és katonaság csak ekkor avatkozott be. Mindazonáltal az egyesület - a követség közbenjárására - a megsemmisült zászlóért kártérítést kapott. Az eset után a konzulátustól tartózkodási igazolványt igénylő magyarok száma látványosan megnövekedett...671 A külképviseletek és a kivándoroltak kölcsönösen távolságtartó viszonya ugyan a megtorlás és az önkényuralom hosszú 184
