Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
1. BEVEZETŐ
1 . BEVEZETŐ a fiatal Klebelsberg Kuno fektette le „Az idegenben élő magyar honosok nemzeti gondozásainak tervét, amely egy defenzív, de aktív nemzetpolitikai program részeként szakított Bánffy Dezső kormányának meddő asszimilációs politikájával, s a saját „faji erő” megóvásával próbálta erősíteni a magyar nemzet pozícióit, mindenekelőtt a nyelvhatárokon. E szemléletváltás egy másik kulcszszereplője, Darányi Ignác földművelési miniszter, aki a „hegyvidéki”, a felvidéki és székelyföldi gazdasági-szociális segélyprogramok kezdeményezőjeként az ínség - nemzetiségi ellentéteket is szító - kártékony hatásait próbálta enyhíteni, és az úgynevezett „külföldi akciók” elindításában is szerepet játszott. Ennek a politikának a részét képezte az idegenbe szakadt magyarság távlati hazatelepítésének programja is, amely a gazdasági eltartó képesség javulásának függvényében kívánta újra integrálni az idegenbe távozott magyarok tömegeit. Átmenetileg azonban „templommal és iskolával”, hazafias jellegű sajtóorgánumokkal (és ösztöndíjakkal, gazdasági tanácsadással, stb.) támogatta a regáti magyar szórványt nemzeti azonosságtudata megtartásában. Budapest politikai kudarca ugyanakkor, hogy sem egyházi, sem kulturális vonalon nem sikerült haladást elérni az akkoron ötvenezresre tehető moldvai csángó-magyarok ügyében. Az erdélyi románság tömegére és az anyanemzete által is ösztönzött politikai aktivizálódására tekintettel az akció - a be nem avatkozás elve szerint - csak a magyar állampolgárok és a „hontalanná” lettek felkarolását biztosította, abból a román állampolgárságú csángók óhatatlanul kirekedtek. A kötet az idegen etnikus közegbe tagolódó diaszpóra-magyarság tudaterózióját, részben természetes, de a befogadó állam részéről politikai eszközökkel is siettetett „elfejlődésének” folyamatát, s e folyamat feltartóztatását célzó magyar kormányzati erőfeszítéseket tárja az olvasó elé. Munkám forrásbázisát a világháború előestéjén vezetett külföldi nemzetgondozási akciók levéltári iratanyaga (a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára miniszterelnökségi állagaiból a Romániai akció iratai; a Református Egyház Zsinati Levéltára külügyi irataiból az „Oláh-moldvai misszió” anyaga), a kormányzati segélyakció kulcsszereplőinek memoárjai, és a regáti magyar sajtó (Bukaresti Magyar Közlöny, Bukaresti Híradó, Bukaresti Magyar Újság, Romániai Hírlap, Romániai Magyar Újság, stb.) orgánumai képezik. 11
