Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

valami furcsa érzés van bennem. Búcsúzunk az altábornagytól, azután délután megjelennek az autók. Felmászunk csomagjainkkal, és megyünk a welsi pályaudvarra. Bevagoníroznak, és negyven emberrel bekerülök az X294219 számú francia marhavagonba. Bevagonírozás után az egész éjszakát ott töltjük. Az alvás nem valami jól megy. Ülve alszom. Másnap délelőtt befestik a vagonra az amerikai jelzést orosz nyelven. Amerikai őrséggel megyünk Budapestig. Linzben vagyunk. Örületes bombázások nyomai mendenütt. Keveset várunk és továbbmegyünk. Rövidesen megérkezünk Ennsbe. Ez a határállomás. Felmegyünk az Enns hídjára.

Itt kétórányit állunk. A hídon felmegyünk, de továbbjutni nem tudunk. Az orosz őrség csak amerikai őrség nélkül akar átvenni bennünket. Hosszas tárgyalások. Vége az, hogy bemegyünk a városba teherautón, és megérkezünk egy régi laktanyába.

Szeptember 3-a van. Itt vagyunk Ennsben. Várjuk azt a magyar bizottságot, amely értünk jön ide. Nem tudjuk, mikor érkeznek meg ide, de valószínű, még mindig várnunk kell a szállításra. Ma festettem Ennsben az első képem. Kértem kijárást. Nem bízom a közeljövőben való elutazásban. Az épület előtt most amerikai őrök vannak, de igen kedélyesen fogják fel szolgálatunkat. Az egyik a portán áll, és jön egy leány, ő odaint egy magyar bakát, átadja a puskáját a katonának, és ő elmegy a lánnyal beszélgetni. Felírtak kilépésre, de még nem kaptam meg. Azt mondják, csodaszép kis romantikus város Enns. Iluskám, nehezen jutok én innen haza.

96