Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)
Kiss Sándor fogságnaplója
ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN A kosztjuk addig jó volt, míg a németektől zsákmányolt konzervféle tartott. Attól kezdve romlott, és most igen gyenge. Elfelejtettem leírni, hogy mi volt az amerikaiak kosztja. Előbb kaptunk tejeskávét. Utána krumplipüré volt pecsenyével, és valami barna szósszal volt leöntve. Olyan volt, mintha paradicsompüré lett volna rajta. Ehhez kaptunk fehér kalácsot, de az olyan volt, mint a hó, olyan fehér. Aztán zöldborsószerű főzelék volt, legalább annak látszott. Aztán teát ittunk. Az is egy jó nagy csajkával volt. Náluk leginkább van [roggen-]61 leves, egy főzelék. Kenyér pedig igen kevés van. Két-három napra adják ki, de az ember hamar megeszi azt is. A vacsora leves vagy feketekávé. A reggeli fekete vagy roggenleves. Sokat fogytam. Nyoma sincs már rajtam annak, aki voltam. Arcom is sovány, de hasam sincs. 61 Nehezen olvasható. Feltételezhetően ez van odaírva. A tábori élet unalmas, és sok kellemetlenséget okoz a katonásdi. Foglyok vagyunk, és mindig, még mindig csinálunk még olyasmit, ami időszerűtlen. Az embereink fegyelmezetlenek, hiszen jó részük nem is volt még katona sem. Előttünk a Traun partján magyar őrség áll. Puskával, de nem sokáig. Elveszik a puskát. Sok ember cselleng a városban élelem után, mert a koszt gyenge. Híre jött, hogy innen a városból kitelepítnek egy öt kilométerre fekvő barakktáborba. Készülődünk is, és tényleg megtörténik a távozásunk. Üj táborunk ugyancsak a Traun partján van, de messze esik a várostól. Pernau a hely neve. Igazi fogolytábor. Régóta itt va- 90
