Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

romát elcsenték a kocsiról. Mások is így jártak. A városban, míg az utcán álltunk, a GH.-s szamárfogatnak nagy sikere volt. Sok gyerek gyönyörködik a két csacsiban. Én két fiúcskát tettem fel a szamár hátára. Édesanyjuk boldogan nevette a fiát, amint ül a csacsi hátán. Elfoglaltuk ismét az ügető versenypálya tribünjének alján lévő nyomortanyánkat. A welsiek boldogok, hogy amerikai megszállás alatt vannak. Itt maradunk tehát, míg a határok meg nem nyílnak számunkra. Folytatjuk a körzetrendezési munkát. Másnap befejeztem azt a képet, amit az úton Ybbsnél festettem. Bizonytalan időre elhúzódik a hazamenetel ideje.

Pünkösd első napja. Boldog pünkösdi ünnepeket kívánok neked, távoli, elhagyott kis családom! Adja a jó Isten, hogy nyugalmas ünnepetek legyen nektek. Gondoljatok rám, a távollevő és titeket végtelenül szerető férjre és édesapára. Kicsi Iluskám, kisleányom a nap minden órájában veletek vagyok. Nagyon végtelenül szeretlek benneteket. Délelőtt szemle. Díszmenet, istentisztelet. Délután blokkokat készítettem, hozzáfogtam festeni. Egymás után csinálom a kis akvarelleket. Egyet paszpartuzok. Elég jók a képek, csak szegényesek a témák. Jó volna kimenni a városba, hogy ott csináljak képeket.

Ma délután a versenypályán, tíz méter távolságra tőlem, Thurós főhadnagy motorkerékpár-szerencsétlenség áldozata lett. Veszett sebességgel belement egy autó sarkába. Szétment a koponyája. Meghalt. Otthon három gyermeke van, azt mondják. Kiábrándítóbb és ostobább ok miatt már nem lehet meghalni. A napok csendesen peregnek. Még szó sincs arról, hogy innen 83