Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN főhadnagy szó nélkül vette a pisztolyát, és a szeme közé lőtt. Jól talált, az ember azonnal meghalt. Drágán fizetett a nyomorult, szerencsétlen, éhes baka, akinek itt jó kosztot és hideg-meleg vízzel ellátott barakkot ígértek. De jellemző a hű fegyvertársra is, aki egy ilyen apró kis lopásért képes kioltani az életét egy háromgyermekes családapának. Nekik még sok olyan tettet kellett elkövetni, hogy mérhetetlen gőgjük és uralomvágyuk megkaphassa a méltó büntetést. Ha embereink megállanak a nehéz munkában, mindjárt a szabotázs szót mondják. Ök maguk a munkánál, annak beosz­tásánál igen tervszerűtlenek. Az a híres német rendszer és be­osztás a munkavégzésnél itt ismeretlen. Összevissza beállítják a dolgozókat, alig csinálnak az emberek valamit, már jön két német, és cipeli embereinket másfelé. Az az érzésem, hogy tulaj­donképpen ők sem tudják, hogy melyik munkarész volna fon­tosabb. Az a tiszt, aki lelőtte a magyar katonát, nem főhadnagy volt, hanem százados. Jesse százados. Az az ember, aki a munka ellenőrzője volt. Elhelyezésem változott. Öt tiszttel kerültem egy fedél alá. Fe­dél alá, de ez a fedél nem véd meg a hideg esőtől. Ma hallottam híreket, a németek feltétel nélküli megadást ajánlottak fel az amerikai és angol csapatoknak, de az oroszok el­len változatlanul harcolni akarnak. Hideg esők vannak. Tegnap bőrig ázva kerültem haza. Hi­deg vidék ez nagyon. Szárítgattam a napon a holmim. Most két napig nem vonulok ki. Legalább nem fázom össze a hi­deg esőben. Süt a nap. Itt ülök egy pádon, kint a nagy halle 77

Next

/
Thumbnails
Contents