Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN Savanyú volt, de megittuk. Este disznópörkölt volt kenyér nélkül. Itt Horvát és Karika főhadnagy urak összezördültek, mert Karika kivett egy csajka pörköltet a közös főzetből. A legénység előtt nem jó benyomást tett az egész ügy. Esik az eső. Minden ruhánk át van ázva. A kis bőrbekecsemet melengetem a kályhánál. Reggel borús az idő, de most nem esik. Most légvonalban ötven kilométerre vagyunk Linztől. Valami tanyán vagyunk itt. Azaz tanyát jelent. Furcsák ezek az osztrák ta­nyák. Körül négyszögben épített lakóház és csűr, mint egy vár, és ez épületek közepén az udvar egy trágyadomb. Mindez nem szélesen, terjengősen építve, szűk helyen, úgy, hogy az ablakokat nem taná­csos kinyitni nyáron, mert a szó szoros értelmében a legyek milliói repülhetnek be a lakóházba. A trágyadomb ugyan mind nyitott, egyet sem láttam zártat. Alatta pedig trágyalékút, ahhoz szivaty­­tyú van szerelve, és ezzel a lével öntözik az amúgy is dús rétjeiket. Ritka ilyen szép kaszálókat. Esik itt az eső folyton. De a magyar parasztudvar ezekhez képest fejedelmi kúria. Még a legszegényebb koldus házatája is rendesebb nálunk, amit én itt Alsó-Ausztriában tapasztaltam. Az utak mentén van egy általam ismeretlen körte- és almafajta. Öreg nagy fák mindenütt. A fák gondozatlanok. Ennek a terméséből állítják elő ezek a jámborok az almabort. Bicskanyitó savanyú vacak az egész. Azt hallottam, hogy van ebből az italból erős is. Ebben a fajtában nem sok szesz lehet, amit nekünk 1 már­káért eladnak. Itt-ott becsípett embereket is találunk. De én lega­lább négy-öt literre becsülöm, amit ez az ember megihatott belőle. Magam fél liternél sohasem tudtam többet meginni. Itt egy napi pihenő volt, illetve bajlódás. A doktortól hallottam, hogy a tisztek 68

Next

/
Thumbnails
Contents