Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)
Kiss Sándor fogságnaplója
ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN nagy robajjal gépek jöttek ismét. Német és orosz gépek közt tűzharc fejlődött ki. Az udvarról néztük a légi ütközetet. A városka határában elhelyezett ütegek bepamacsolták, szokás szerint, a gépek környékét. Nagy volt a riadalom, mert utána is robbanások hallatszottak mindenfelé. Alig múlt el a támadás, indulásra készen voltunk. Még nagy kapkodva leöltünk egy tehenet. Húsát bepakoltuk az amúgy is megterhelt kocsira. Az egyik kocsira szereztünk az udvaron egy kereket. Indulás. A városból kiérve előbb mindenütt a környéken füst és fegyverrpogás hallatszott. Mi kissé oldalazva közeledtünk a hegyek felé. Éjszakai menetre számíthattunk. Idegesség vesz erőt mindenkin. Közel lehet a csetepaté, mert az úton ismét óriási német teherautó-forgalom van. Szédítő iramban mennek el mellettünk. Csak az út szélén haladhattunk. Egész éjszaka megyünk, megyünk. Éhesek, fáradtak vagyunk. Kenyér már régóta nincs. Nehéz megszokni, enni a babgulyást kenyér nélkül. A menet végén elérjük Mödlinget. Az úton az Aigner doktor sógornőjének kis csecsemője meghalt ez éjszakán. Most ott szaladgálnak koporsó és temetés után. Közvetlen Wien mellett vagyunk. Mödling külvárosa lehet, mert villamos jár ide ki. Csak tizenöt kilométer a távolság a Szent István-templomig. A városban egy utcán megyünk, mellettünk mindenütt torlódás, kocsik, gépkocsik bábeli zűrzavarában egy kocsiról leesett egy csomag. Stenger írnok veszi fel. Hiába kiabálunk a rohanó gépkocsi után. Az elhúz mellettünk, mi meg lemaradunk. Ott a csomag. Pokrócok vannak benne. Mivel nekem nem volt, Stengertől vettem egy finom pokrócot. Rudi megkapta a másikat, így van pokrócom is. Továbbmegyünk a 56
