Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

Február 23-án írtam le e sorokat. Nem tudom, holnap mit tudok írni. Fáradt és álmos vagyok. Szeretnék nem tudni semmiről semmit sem. Még csak annyit írok, hogy mielőtt a teljes összeomlást megérném, azt kívánom, hogy úgy állj am

meg

a helyemet, akár a bitófa előtt, akár a golyó előtt, ahogy azt feleségem és szerelmem meg tudta tenni a nehéz napokban. Most már nekem elég volt. Elég volt, én édes Istenem.

Február 25. Egész nap szolgálatmentes voltam. Ruhaigazítás és fürdés. Végre fürödni is tudtam. Egész bágyadt voltam utána. Volt egy kis borom is otthon. Este hazajött Mihalovics Laci. Elmondta a Pestről kiszivárgott híreket a temetésről. A Múzeumkertben 10.000 számra temették a halottakat. Nagyon keserves érzés, hogy mi is lett veletek. Talán sohasem hallok már rólatok semmit sem.

Március 4. Nagyon nehéz, mivel ülök ismét itt. Rongy lelkiállapotban vagyok. A GH.-ból kaptam egy zubbonyt, lágertől meg egy sapkát. Félig-meddig katona vagyok.

Most parancsnokváltás van nálunk. Először Boros Istvánt váltottuk le. Jäger

Ede

főhadnagy vette át január közepe táján tőle a zászlóalj-parancsnokságot. Majd most Jägertol

Ivása

Jenő százados. Järger

nem

volt rossz ember. Csak végtelenül gyenge parancsnok. Sokat és mértéktelenül ivott. Nem akarom végigjellemezni. Hozzám jó volt, és minden hibája mellett bajtárs volt végig.

Fizetésem felvehettem. Voltam kocsival Győrben. Tisztigyűlés volt. Előadást hallgattunk végig. A nyilas állam berendezkedé47