Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

Január 16. A GH. jól megtalpaltatta, sok unszolás után, civil cipőmet, bakancsom nincs. Ez igen szükséges volt, mert ha olvadás kezdődik, a víz befolyik a lábamhoz. Nem is fázik így a lábam. Ma sokat dolgoztam, és sokat gondoltam megint reátok. A hírek igen rosszak. Nagyon aggodóm miattatok, és nem tudok ezen a végzetszerű dolgon változtatni. Kicsiny kis Babukám, nagyon félhetsz te most. Bújj oda édesanyád mellé, lélekben melletted vagyok és féltelek, védlek, kicsi kislányom.

Ma vettem egy szép füstölt húst, nagyon szépen füstölt oldalast. Az a szándékom vele, hogyha Pest felszabadul, hazaküldöm. Egyelőre erről szó se lehet. Feltették a mieink a padlásra, és ott az övék között nagyon jó helyen van.

Még Pestről való elindulásom óta mindig köhögök, mély ez a köhögés. Azt hiszem, elmúlna, ha nem dohányoznék. Lemondani ismét letudnék, de nincs hozzá most kedvem, hogy magamat fegyelmezgessem.

Most este fél hét óra van. Vajon mi van veletek, éltek-e, haltatok-e, én drágáim? Szörnyű aggodalomban vagyok miattatok.

Január 19. Nagyon rossz hírek Pestről. A város lángokban áll. A belvárosba szorultak vissza a védők. Ez a vonal már túl volna a Ráday utcán.

Vajon mi lett a ti sorsotok, míg én itt kínlódok? Nem bírom elviselni a tudatot, hogy itt vagyok és nem segíthetek.

Január 20. Ma hallottam, hogy Pest elesett. Kiürítették, és csak a budai oldalt védik. Kis Babukám, mi lehet veletek most? Minden 39