Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

hogy középen két felé volt vágva. Nyáron tehát az ajtó alsó részét becsukták. így az aprójószág nem mehetett be a konyhába. Télen ellenben ez nem volt kellemes, mert szokásos két hely helyett három helyen jött be a hideg. Katonák hevertek a két helyiségben, piszkos, tetves szalmán. Ekkor Vezér Sándor főhadnaggyal, aki szintén civilben vonult be az udvarról, marék jeges szalmát hoztunk be, arra ültünk a katonák közé a földre. Alvásról szó se lehetett, mert nem volt ehhez hely, aztán meg, ha lett volna is, állandóan jöttek-mentek ki a katonák, mert állítólag a hasuk ment. Hideg volt ebben a helyiségnek csúfolt akolszerű konyhában, de a hideg mellett olyan fertelmes büdös volt, hogy arról jobb nem is beszélni.

23-án reggel indulás vissza Győrbe. Ez a nap a házassági évfordulóm napja. Minden évben ilyenkor már megvettem a kedves, szép cikláment, és az ebédnél ezzel köszöntöttem feleségemet. Most vajon, édes, eszedbe jut-e neked a házassági évforduló? Reggel a fagyos hidegben meg kellett borotválkozni. Aztán felmentünk a parancsnokságra, az osztott úgy el bennünket, hogy én Győrbe kerültem jó pár társammal együtt. Ott álltunk a fagyos hidegben a parancsnokság előtt. Odaért éppen egy fogházőr, aki egyik bírónak hozott levelet Pestről. A meghagyása volt benne, de mint megtudta, talán nem volt érvényes. A fogságőr a levél átadása után útbaindult vissza Pest felé, de én azt hiszem, hogy ő már nem mehetett be Pestre. A körülzárás már ekkor folyamatban volt. Nagyon-nagyon fázom kint az utcán, a parancsnokság előtt. Szegény kis Iluskám, most van dél, most álltunk az oltár előtt, dél van.

26