Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)
Kiss Sándor fogságnaplója
ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN már akkor is össze voltunk fagyva, amikor Ácsnál letett az előbbi kocsi bennünket. Még jobban fáztunk aztán a nyitott autóban. Kemény hideg volt, és a szél beretválta az arcot. Lehúzódtam, amennyire csak tudtam a kocsiban, hogy a szél ne érjen. Nem sikerült úgy, ahogyan szerettem volna. Végre a győri agyonbombázott gyárvároson keresztül beérkezdtünk Győrbe. Sok év előtt, a IV. Károly puccskísérlete alkalmával voltam Győrben először. Azóta nagyon megkopott, és őrült forgalma lett mostanára. Egy másodrangú vendéglőben egy levest és darástésztát ettünk. A kiadott ételért azonnal fizetni kellett. Fő az elővigyázatosság. Nehezen jött el az este, amikor 8 óra körül a győri vasútállomásról indulnunk kellett volna Bécsbe. A pályaudvaron sokáig vártuk a vonatot. Közben előbb kis, majd nagy riadó volt, mégpedig elég komoly riadó. A peronról utazásunk irányában, a távolban egymás után ereszkedtek le a sztálingyertyák. Vöröses fényük nem volt valami biztató. Távoli robbanások moraját hallottuk. Végre, miután tudomásunk szerint Kónyt bombázták, vége lett a riadónak. A vonat elindult velünk Enese felé. Fűtés a kocsinkban nem volt. így nagyon fáztunk ismét. Enese állomásra éjjel 11 órakor értünk be. Ahogy a vonatból leszálltunk, láttunk közeli és távoli majorokat égni. Innen a hideg éjszakában és a sötétben 4 kilométeres utat tettünk meg Bezibe. Szerencsétlen falu lehet ez a község. Kicsi, talán egy-két sor az egész. Ez lenne az I/ 1. gyalogezred mostani tartózkodási helye? Nem akartuk hinni. A sötétben bolyongtunk jobbra-balra, végre egy csendőrjárőrrel találkoztunk, aki egy szörnyű helyre vezetett, hogy az éjszakát ott töltsük el. Gazda nélküli, elhagyott ház volt. Egyes ajtója úgy volt megoldva, 25
